Bélfodri nyirkmirigyek
(glandulae limphaticae mesenteriales) a bélfodor gyöki
részén feküsznek annak a két lemeze között, összetartva zsírdús kötőszövet
által; embernél az egyes mirigyek borsó-, egész mandula-nagyságuak. Több sorban
feküsznek, a külsők kisebbek, a középsők nagyobbak, a legfelső sor mirigyei a
felső bélfodri ereken feküsznek szorosan egymás mellett. Összesen van 100-200.
A vastagbelek mögött is vannak a vastagbélfodor lemezei között nyirk-mirigyek
(gl. mesocolicae 20-50. A vékonybélfodri mirigyekhez a vékonybelekből a
tápnyirkerek (vasa chylifera s. Caelta) vezetik a tápnyirkot, belőlük a nyirk a
bélnyirktörzsbe (truncus coeliacus) ömlik. A vastag bélfodri mirigyekből a
kivezető erek a vékonybélfodri mirigyekhez vonulnak. Némely emlős állatnál, p.
a kutyánál a bélfodri mirigyek nagy csomóba vannak összehalmozva, amit a régiek
a hasnyálmiriggyel cseréltek fel (pancreas Aselli). A bél bizonyos
megbetegedéseinél a nyirkmirigyek megduzzadnak, p. hagymáznál, bélgümőkórnál.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|