Belga hitvallás

Németalföldön, midőn a kálvini vallásjavítás lett uralkodóvá, De-Bres Guidó reform. lelkész francia nyelven valószinüleg 1561. több kiváló tudós helybenhagyásával egy hitvallást készített, melyet a következő évben kétségkivül ki is nyomattak, 1563. pedig al- és felsőnémet nyelven is megjelent. Egy előre ez csak magániratként tekintetett, de már az 1566-iki antwerpeni zsinat elfogadta azt a rövidebb kiadásban, de a bővebb kiadást is magáévá tette több belga zsinat s ez vétetett be a Corpus et syntagma (1612) címü gyüjteménybe; közben mindkét kiadást latinra is lefordították. A dortrechti zsinat összehivásakor Hommius Festus egy uj kiadást rendezett (1618) valószinüleg a bővebb kiadás nyomán, de amely több tekintetben eltér a syntagmában közölttől. A zsinat 149-iki ülésében 1620 ápr. 29. a rövidebb kiadást felolvastatta és azt helybenhagyta, de a felolvasás előtt többekkel átnézette s javíttatta. E szerint jelenleg két alakban létezik a belga hitvallás, az egyik a javított rövidebb kiadás, a zsinat okmányai között, a másik a Hommius-féle a Niemeyer kiadásában. Mindkét hitvallásban különben ugyanannyi a cikkek száma s eltérés közöttük csak a mellékes tárgyakra nézve van, mindenik határozottan kálvinista szellemü. Magyarra fordította Szathmári Eötvös István sárospataki tanár, majd érsekujvári reform. lelkész ily cím alatt: A keresztyén és igaz tudományu Belgyiomi Ekklésiáknak hitekről való vallástétele. Amstelod. 1650.

Forrás: Pallas Nagylexikon