Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Belgrád... ----

Magyar Magyar Német Német
Belgrád... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Belgrád

(vagy Nándorfehérvár: szerbül Beograd a. m. fehér vár; törökül Dar u1 Dsihad a. m. vallásháboru színhelye, l. a mellékelt térképet), Szerbország fő- és székvárosa, a Duna és Száva összefolyásánál, azok jobb partján, Zimonnyal szemben, 57.485 lak., akik közt 40% idegen származásu és 10% izraelita (akik közt sok a spanyol és portugál). A várból és a tulajdonképeni városból áll. A felső vár a Száva fölött, 47 m. magas, meredek hegyen áll; benne van a katonai főparancsnokság épülete, amelyben egykor a török pasa lakott, néhány kaszárnya, a katonai kórház, egy mély kút, amelybe 400 lépcső vezet le, egy török szentnek, az itt megfojtott Kara-Musztafának sírja és egy régi kápolna, a Ruszjica-templom, amelyet a törökök puskaportárul használtak; a kazamátákban láncra vert rabokat tartanak fogva. Az alsó, ugynevezett vizivárban nagy árutárak, műhelyek, egy török fürdő, a szép, Savoyai Jenőről elnevezett kapu, a Duna tőszomszédságában pedig a hirhedt Nebojsza (ne félj!) torony, az egyedüli ilyen épület áll, amely az egykor számos torony közül fenmaradt.

A mostani erődítmények nagyobbára Savoyai Eugen idejéből maradtak fenn; bár el vannak ágyukkal látva, a jelenkor hadviselő eszközeivel szemben védelmet már nem nyujtanak. A vár és a város közt 200 m. széles, azelőtt kopár tér feküdt, a Kalimegdan, amelyen a törökök azelőtt a szabadságukért harcoló szerbeket nyársba húzták; a 60-as években parkká alakították, ma az előkelő társaság sétahelye. A város maga, amelyet az ujabb időben sok szép uj épülettel ékesítettek, 6 kerületre oszlik: 1. a dunavszki kvart vagy dorcsol, a török városrész, a vártól keletre fekszik; egykoron, midőn a török volt az úr, ez volt a város főrésze; most már kevés dolog emlékeztet a török uralomra: csakis néhány elhagyatott utca, néhány török izlésü, rendkivül elhagyatott kávéház és a Dsamija török mecset; most a spanyol zsidók és a dunai halászok lakóhelyéül szolgál. A többi török épületet lerombolták és ujakat állítottak helyükbe, többi közt néhány középületet, mint a szt. Száva-tanítóképzőt és néhány követségi palotát. Az Eugen herceg palotájának csekély romjai is itt vannak. 2. A városzki kvart az előbbitől Ny-ra; ebben van az 1842-ben épült szép székesegyház, messze látható tornyaival és az Obrenovics-család kriptájával; a nagy-téren áll az egyetem, amelynek két fakultása (jogi és bölcsészeti) van, a nemzet könyvtár (35.000 kötet) és a muzeum, elég gazdag éremgyüjteménnyel és szerb meg római régiségekkel; ugyanebben a városrészben vannak még a nagyobb szállodák, kereskedések és az 1871-ben épített színház azon a helyen, ahol 1790. Laudon a Sztambul-kapija nevü kaput építette; a színház előtt áll az 1868-ban meggyilkolt II. Obrenovics Mihály lovagszobra ércből, amelyet 1882. lepleztek le. 3. A szavszki kvart a Száva partján, a vár alatt; itt van a pályaudvar a Dunagőzhajózási társulat kikötőjével, árutárakkal és fővámházzal. 4. A teraziszki kvart: ebben van a királyi kastély, a konak, kétemeletes uj (épült 1882-86.) épület, három kupolával és nagy fogadó termekkel; mellette van a királyi palota és közelében a kultusz-, a külügy- és hadügyminiszter- és a főposta-palota meg a szkupstina háza. 5. A vracsarszki kvart: itt van a pénzügyi és a földmivelésügyi miniszterium, az osztrák-magyar követség háza és számos villaszerü épület. 6. A kalilulszki kvart a város legrégibb templomával és a temetőkkel. A föntebb emlitett egyetemen kivül van B.-nak 3 gimnáziuma, 1 reáliskolája, 1 papi szemináriuma, 1 tanítóképzője, 1 katonai akadémiája és 1 felsőbb leányiskolája. Tudományos intézetei: a tudományos akadémia (1886) és a tudós társaság (1842 óta). A torna- és lövészegyesületen kivül több jótékonysági egyesület és egy vöröskeresztegyesület is áll fenn. Összesen 10 politikai, 3 kereskedői, több szaklap- és 4 szépirodalmi lap jelenik meg itt. 1893 febr. óta villamos világítása van.

Az ipar még kezdetleges és inkább csak háziipar. A gyáripar megalapítására mégcsak az első kisérletek tétettek meg: 1890-ben 4 gőzmalom; 1 bőrgyár, 10 könyvsajtó 6 téglagyár, 2 szesz-, 2 sörgyár, 1 ércöntő és 1 kalapgyár állott fenn. A kereskedés igen élénk; Szerbia külkereskedelmét nagyobbára B. közvetíti; a nyugat-európai iparcikkeket ide hozzák be és a nyerstermékek legnagyobb részét innen viszik ki. Az iparosok nagyobbára idegenek; a kereskedelem ellenben jobbára szerbek kezében van; a kereskedelem előmozdítására szolgál a szerb nemzeti bank és egy hitelbank.

B. lakóinak legkedveltebb kiránduló helye: Topcsider (vasúton 1/4 óra), kedves fekvésü, szép parkban épült egyszerü épület, közelében egy templommal. A kosutniákban (szarvas-park) van III. Obrenovics Mihálynak egy kereszttel megjelölt kenotafiuma.

B. közigazgatási hatósága egy polgármesterből, 7 tanácsosból, 5 titkárból és 38 fizetés nélküli tanácsosból, illetőleg képviselőből áll. A városnak 1 millió frank adóssága van.

B. sztrategiai fontosságát korán felismerték a régi népek. A rómaiak Singidunumnak nevezték a várost és Felső-Moesiához csatolták. A középkor folyamában Alba Bulgarorum-, Belogradum- és Ballegradanak hivták. A VII-IX. században az avarok birtokában volt, azután a bolgárok, majd pedig a bizanci császárok hatalmába került. 1070 körül Niketász volt B. görög parancsnoka, ki szabad átjárást engedett a rabló bessenyőknek, midőn ezek a Dunán át hazánkba csaptak zsákmány végett, Salamon király ez okból Géza és László hercegek kiséretében Nándorfehérvárt kemény ostrom alá vette. Niketász derekasan ellentállott, de midőn egy magyar leány az alsó várost felgyujtotta, a magyar sereg a támadt zavar közepette a várost elfoglalta, mire Niketász szabad elvonulás feltétele alapján a fellegvárt is feladta. a XII. században a város megint bizanci kézre került és a görög befolyás korában több csata zajlott le a város határában és vidékén. Maga Manuel császár is itt ütötte fel 1162. táborát, ahonnan hazánk ellen indítá hadoszlopait. 1164. pedig a várat még jobban megerősítette. 1182. III. Béla vezetett B. tájékára hadat, hogy Komnenos Andronikos ellencsászárt megfenyítse. Mióta IV. Béla király a macsói bánságot megalapította, B. is a magyar fenhatóság hatalmi körébe esett. Róbert Károly 1319. Milutin Uroz szerb fejedelmet a magyar fenhatóság elismerésére kényszerítette, Nagy Lajos pedig Dusán szerb «cár» utódját, Urozt győzte le. 1426. Lázárevics István szerb fejedelem a törököktől való félelmében Zsigmond királlyal Tatán oly szerződést kötött, hogy halála után az általa utódnak kiszemelt Brankovics György Zsigmondnak majd hűséget fogad, Belgrádot pedig és több más fontos szerb várat a magyar kormánynak fogja átengedni (ami meg is történt).

A XV. század közepe óta a török mind jobban és jobban behálózta Szerbiát. Az 1448. szerencsétlen rigómezei csata után Hunyadi János Belgrád felé menekült, de a hitszegő Brankovics György Szendrőbe kisértette. Az 1456. év meghozta az első török ostromot. Mohammed szultán roppant sereggel fogott B. ostromához. Szilágyi Mihály azonban, a vár parancsnoka, mindaddig derekasan ellenállott, míg Hunyadi János és Kapisztrán János gyakorlatlan bár, de lelkes keresztes vitézeikkel a város felmentésére megérkeztek. Hunyadi előbb a török gályahajók során át tört magának utat a várba; azután jul. 21. visszaverte a szultán rohamát és másnap maga támadta meg a törököket, kiket fényesen legyőzött. A belgrádi diadal a hadi történetnek egyik legbámulandóbb eseménye. A felmentett várban folyt le ugyancsak (1456 november 9.) az az izgalmas jelenet, melynek a cselszövő Cillei Ulrik esett áldozatul. Maga B. ezóta egészen 1521-ig félelmetes végbástyául szerepelt a félholddal szemben. A szultánok több ízben készültek elfoglalására; így maga az 1456. megfutott Mohammed szultán is, ki fogadalmat tett, hogy mindaddig nem élvezi az élet örömeit, míg B. ormára fel nem tűzheti a félholdat. De ez csak Szolimán szultánnak sikerült, ki felhasználván a Jagellók alatt beállott hanyatlást, 1521 nyarán Szabács bevétele után Belgrádot is ostrom alá vette. A vár bástyái jó karban voltak és a 700 főből álló őrség több mint 20 ostromot vert vissza; midőn azután az alsó város mégis a szultán kezébe került, a megfogyott őrség a fellegvárba vonult vissza. A csapat vezére, Oláh Balázs mindamellett most sem akart hallani a vár feladásáról. Ekkor azonban maga is sulyosan megsebesült, a magyar és szerb lakosság között pedig viszály támadt. E tavas közepette az áruló Morgay János hadnagy, az elesett Móré Mihály utóda, a törökökhöz szökött, kiknek nevében azután Oláhnak kegyelmet biztosított, ha a várat a szultánnak átadja. Oláh erre a szerb lakosság kivánságára aug. 29. a fellegvárt szabad elvonulás feltétele alapján Mohammednek csakugyan át is adta, de midőn maroknyi csapatjával Zimony felé vonult, a törökök az adott szó ellenére felkoncolták.

1521-1688. B. török kézben volt. Ez utóbbi évben a szövetséges felmentő hadak Miksa bajor fejedelem Scherffenberg tábornok, Fürstenberg ezredes, Starhemberg Guidó és a fiatal Savoyai Jenő vezérlete alatt komolyan hozzáfogtak B.-nak visszavívásához, mely Ibrahim pasa és 4000 emberének derék ellentállása dacára célhoz is vezetett. A vár átadása után a török lakosok a császári parancsnokkal szerződést kötöttek, hogy 200.000 forint lefizetése után családostul barmostul Belgrádból hajón elköltözhessenek. Éppen hozzáfogtak a pénz olvasásához, midőn a dologról értesült Tököli nehány török lovassal közöttük termett, a pénzt lefoglalta, a császári biztosokat pedig és a törököket megszalasztotta; az utóbbiak a készenálló hajókra menekültek, melyek uj hazájukba, Bolgárországba vitték öket. Belgrád, mely az ostrom következtében sokat szenvedett, ez években jóformán csak a katonai őrségnek volt lakóhelye, a többi lakos elszéledt. A császáriak diadala azonban nem volt tartós. Köprili Musztafa már 1690. 60 ezer emberrel jelent meg B. előtt, melyet az Aspremont parancsnok helyébe küldött Croy herceg 5 ezer katonával védelmezett. Ekkor aug. 8. iszonyu szerencsétlenség történt: a lőporraktár levegőbe repült, minek következtében az őrség legnagyobb része szörnyü halált halt; maga a vár és város pedig teljesen romba dőlt. Croy herceg, ki vagy 500 katonával a Dunán keresett menedéket kénytelen volt a füstölgő romokat Köprilinek átengedni. Midőn Musztafa nagyvezir 1693. Tököli nógatására Erdélybe készült, a bécsi udvar mindenképen azon volt, hogy a nagyvezirt Erdélytől távol tartsa. E cél elérésére Croy herceget Nándorfehérvár alá menesztette. Ez ugyan csak katonai tüntetés számba ment, de mégis meglett a kivánt eredmény, amennyiben a nagyvezir Erdély határáról B. felé sietett, mire Croy a vár alól elmenekült. Az 1699. karlócai béke értelmében B. török kézben maradt. Csak 18 év mulva sikerült a császáriaknak a fontos végvárt ismét hatalmukba venni.

1717-ben ugyanis Savoyai Jenő herceg (ki alatt Pálffy János, Starhemberg, Mercy, Nádasdy állottak) komolyan hozzáfogott B. visszafoglalásához. Először is átszállitotta hadának egy részét a Dunán, minden oldal felől elzárta a várost és csak most kezdette a várat erősen lövetni. Musztafa várparancsnok 30 ezer emberrel vitézül ellentállott annál is inkább, mert tudta, hogy Chalil nagyvezér felmentésére közeleg. Chalil jul. 30. csakugyan meg is érkezett és Jenő táborát ugy vette körül, hogy ez két tüz közé szorult. Jenő, hogy a kettős támadás elől meneküljön, arra határozta el magát, hogy a nagyvezér támadását megelőzi. És a szerencse kedvezett tervének. Vékony János egykori kuruc vezér, kit Chalil titkon a várba küldött, a Musztafa pasának szánt levéllel Pálffy Jánoshoz jött, ki a levelet tüstént Jenőnek kézbesítette. A levélből megtudták a támadás napját. Ezt megelőzendő, Jenő aug. 15. hajnalban, a sürü köd dacára Chalilnak álomba merült hadát megtámadta, mely ugyan gyorsan a veszély tudatára ébredt és hősiesen ellenállott, mindamellett teljes vereséget szenvedett. A győzelem láttára B. parancsnoka másnap késznek nyilatkozott a vár feladására, augusztus 22-én pedig az őrség és lakosság kiséretében a városból elvonult. 1717 óta B. tehát megint keresztény kézben volt, de csak 1738-ig. Ez évben Szukow parancsnok gyávasága, Neipperg császári biztos kétszinü magatartása és Wallis tábornok ügyetlensége a várost a törökök kezébe adta, kik a paszarovici béke értelmében továbbra is megszállva tartották. E kudarcot Laudon tábornok tette jóvá, ki B.-ot 1789 szept. 30. kemény ostrom után 456 ágyuval kezébe kerítette. II. József utóda azonban, II. Lipót kénytelen volt a kedvezőtlen külügyi helyzet és a törökök érdekében felszólaló angolok-, hollandok- és poroszokra való tekintetből Belgrádot a szisztovai békében 1792. visszaadni a szultánnak.

A szerb felkelés napjai óta (l. Szerbia) B. fővárosa volt ugyan az uj fejedelemségnek, a fellegvárt azonban ekkor is török őrség tartotta megszállva, mely körülmény a szerbek gyülöletet még jobban fokozta és több izben vérengző jelenetekre és ellenségeskedésre szolgáltatott okot. 1862. pld. a fellegvár parancsnoka a megfélemlitett török lakosság védelmére a várost bombáztatta. Ekkor azonban a nagyhatalmak közbeléptek és nekik köszönhették a szerbek, hogy 1867. a gyülölt török katonaság a fellegvárt átadta és a félhold a vár falairól eltünt. Ekkor a török lakosság is otthagyta Belgrádot. Midőn 1882 márc. 6-án Milán fejedelem magát szerb királlyá proklamáltatta. B. királyi székhellyé lett.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is