Belgyógyászat

Az emberi test belső szerveinek gyógyításával foglalkozik. A betegségek gyógyításának fő feltétele a betegség ismerete levén, a belgyógyászat felöleli a betegségeknek rendszeres tárgyalását is. A B. határait nemcsak a megbetegedett szervek szerint vonták meg, hanem körébe tartozóknak vették általában mindazon betegségeket, melyeket gyógyszerekkel lehet kezelni, ellentétben a sebészi betegségekkel. Azonban már Hippokrates korában sem lehetett az orvosi tudomány ezen kettéválasztását szigorúan keresztülvinni; p. a gennyes mellhártyagyulladást már ezen korban is sebészileg kezelték. Az a nagy lendület, amelyet a sebészet fejlődése különösen Angol- és Franciaországban vett, a sebészet körét nagy mértekben növelte és azóta az azelőtt belgyógyászatilag kezelt betegségek mind nagyobb számban kezeltetnek sebészi eljárásokkal. Másrészt a B. is nyert tért a külső szervek kezelésében, különösen a bőr- és bujakóros betegségek gyógyításában, úgy hogy a B. és sebészet elkülönítése folyton veszít jogosultságából. A szorosan vett B. ma mindinkább szűkebb körre is szorítkozik, a vezérszerepet mégis megtartja, amennyiben a kórboncolástan, a kórszövettan, a fizikai diagnosztika, a kísérleti kórtan, a gyógyszertan és gyógyszerhatástan, a betegségek okainak kutatása s ezzel az immár külön tudományt képező bakteriológia, a közegészségtan, szóval az orvosi tudomány minden szakasza motívumait a B.-ból meríti s eredményeivel a B.-t gazdagítja.

Forrás: Pallas Nagylexikon

Kapcsolódás

• bél