(enteritis), a bél egyes v. összes hártyáira kiterjedő
gyuladásos folyamat. Az olyan gyuladást, amely a bél savós hártyájára
szoritkozik, hashártya-gyuladásnak (peritonitis) nevezik. A bél izomhártyájának
izolált gyuladása igen ritka és igy a bélgyuladás fogalma nagyjában a bél
nyákhártyájának gyuladását jelenti. Ide tartozik a bélkatarrus is, mely ha két
hétnél nem tart tovább, akut, ha tovább tart, kronikus. A kettő közt sokszor
átmeneti alakok fordulnak elő. A gyuladást különböző lokalizációja szerint
különböző névvel jelölik. Jól kifejezett megjelenésmódjuk folytán külön helyen
tárgyalandók a vakbélgyuladás (typhlitis) és a végbélgyuladás (proctitis). Az
előbbit többnyire a vakbélbe jutott idegen testek, p. gyümölcsmagvak v.
székrekedés következtében nagy fokban beszáradt bélsárrögök okozzák és a lob a
környező szövetekre is átterjed (peri- és paratyphlitis). Jelei lehetnek: a
vakbél táj fájdalmassága, ugyanitt tapintható duzzanat, makacs székrekedés,
néha láz. Következményei bélelzáródás, bélsárhányás, a bél áttörése, halálos
hashártyagyuladás stb. Kezelésénél a bél átjárhatóságának fentartása mellett
lobellenes eljárás jön tekintetbe. Az akut B. okai lehetnek: túlságos
mennyiségü vagy abnormis összetételü béltartalom; pangó bélsár székrekedésnél,
bélférgek, infuzóriumok, meghülés, mérgezések, abnormis összetételü
emésztőnedvek által végzett rendellenes emésztés, vérkeringési zavarok, a
szomszéd szervek gyuladásai, fertőző, lázas, kachexiához vezető betegségek, a
bélfal megbetegedései (p. fekélyek stb.). A kronikus bélkatarrus az akutból
fejlődik. Az akut bélkatarrus tünetei: hasmenés, azaz a béltartalomnak a
fokozott peristaltica által való gyorsabb továbbvittele és a viznek részint
ezen okból, részint a felszivódást gátló más körülményekből következő
kisebbfoku fölvétele (a hasmenés leginkább a vastagbél katarrusánál fordul elő,
mig magasan fekvő, vagy végbélkatarrusnál hiányozhatik); a gyakran kólikáig
fokozódó fájdalom; folytonos székelési inger (tenesmus); korgás, a belek
felpuffadása. A duodenum katarrusánál: hányás, sárgaság, étvágytalanság,
gyöngeség; fokozott szomj. Akut bélkatarrus esetében a beteget ágyba kell fektetni;
a fájó hasra meleg borogatást kell tenni, az étkezést lehetőleg teljesen
megszorítani. Abnormis béltartalomnál a bél kiürítésére előbb hashajtók
rendelendők. A hasmenés elleni gyógyszerek közül legfontosabbak az opium és
készítményei, az után összehuzó szerek: plumbum aceticum, tannin, alunem stb.,
melyek kellő étrend mellett kronikus bélkatarrusnál is alkalmaztatnak. A
difteritikus lob - anatomiai értelemben - mint primaer vastag- és
végbélmegbetegedés, a vérhas (dysenteria) alapját képezi. Másodlagos
difteritikus lob előjön a legkülönfélébb fertőző betegségek következtében, néha
Bright-kórnál, tuberkulózisnál, karcinózisnál. Mint ilyen néha tünetek nélkül,
máskor a vérhas tünetei közt folyik le. Az enteritis phlegmonosa genyedéshez
vezető lob, mely különösen a duodenumnak nyákhártya alatti kötőszövetében jön
elő. Jellemző tünetei nincsenek.
Forrás: Pallas Nagylexikon