Beliczay Gyula

(belici), zeneiró és tanár, született Rév-Komáromban 1835 aug. 10., megh. Budapesten 1893 ápr. 30. A középiskolát Pozsonyban végezte s ugyanott tanulta a zenét is. 16 éves korában már egy nocturneja jelent meg (Bécs, 1851). Ebben az évben a bécsi műegyetemre iratkozott be, hogy atyja kivánságához képest a mérnöki pályára készüljön. Kenyérpályájával párhuzamosan a zeneszerzést tanulta Hoffmann Joákimnál és Krenn Ferencnél s kamara- és egyházi zeneművekben gyakorolta magát. 1858 őszén a tiszavidéki vaspályatársaság mérnöke lett s ebben a hivatalában egész 1871. év tavaszáig Bécsben tartózkodott. Ekkor azonban a nevezett vasuttársaság igazgatósága Budapestre tette át székhelyét s igy B. is ide költözött. 1872-ben mint főmérnök a m. kir. államvasutakhoz lépett át. - A közlekedésügyi miniszter engedélyével 1875-ben gépészeti tanulmányutat tett Német- és Franciaországban, Belgiumban és Hollandban; 1886-ban nyugalomba vonult, hogy még mindig teljes erejét egészen a zenének szentelje. A bécsi konzervatórium termében 1864 febr. 21-én adta első s három év mulva több más hangversenyét, határozott sikerrel mutatván be magát zongoraművészi és zeneköltői minőségében; közreműködtek a hirnevük délpontján álló Benza Ida és Bignio Lajos operaénekesek, B. dalait tolmácsolva. Ekkortájt B. már nagyobb műveket is alkotott: igy F-dur miséjét, melyet Bécs legelső templomaiban adtak elő, igy a döméseknél Liszt jelenlétében, aki nagyon elismerőleg nyilatkozott felőle; Ave Máriá-ját Herbeck János az udv. kápolnában adta elő nem egyszer; ennek ajánlására a király arany éremmel tüntette ki a szerzőt. Mint zenei iró is dolgos volt; a Zellner szerk. Blätter für Theater, Kunst und Musik, a Wanderer s az Ábrányi-féle Zenészeti lapok közöltek számos cikkét. 1888-ban az orsz. zeneakadémia tanárául hivták meg. Itt jelent meg önálló, nagy zeneelméleti munkájának első kötete: A zene elemei (megjel. 1891), min. jóváhagyott tankönyv. E mű 2-ik kötete t. i. Az összhangzattan, melynek kézirata végrevizió alatt van. 1886 óta kizárólag a zenének élt s irta 1887. vonós zenekarra irt A Szerenade-ját (36. mű), 1889. nagy zenekarra irt D-moll szimfoniáját (45. mű), 1890. Suite de bal-ját (52. mű), nagy zenekarra, 1892. 2-ik A-dur szimfoniáját (60. mű), s ugyancsak 1892-ben Mendelssohn D-moll orgona-szonátájának nagy zenekarra való átirását. Mindezeket a műveket a külföldön és itthon is nagy sikerrel adták elő. Mint zeneszerzőt, B.-t klasszikus, mély érzés, kedves, szelid dallamok bősége, formatökély, a szigoru ellenpontozással is átlátszó munka jellemzik; minden műfajnak szerencsésen eltalálja stilját. B. hivatva volt arra, hogy a magyar műzene megalkotásában is tevékeny részt vegyen. Magyar irályu szerzeményei: Változatok magyar népdalok felett (23. és 37. mű), Magyar albumlapok (19. mű, e három mű zongorára), továbbá 3 magyar irályu darabja (22. mű, zongorára 4 kézre) és Magyar dalai (20. mű). Műveinek eddig csak fele, mintegy 50 jelent meg: Budapesten (Rózsavölgyi és Tsa cégnél).

Forrás: Pallas Nagylexikon