Bélkövek

(bélsárkövek) a béltartalom pangásakor keletkeznek és kicsapódó sókból idegen testek körül vagy néha ilyenek nélkül is képződnek. Embereknél a processus vermi formis legalkalmasabb hely keletkezésükre. Tetemesebb nagyságra nem nőnek. A B. középpontjában levő idegen testek lehetnek gyümölcsmagok v. féregpeték (gilisztapeték), sőt epekövek is képezhetik a lerakodások magvát. A növényevőknél, de különösen olyanoknál, melyek sok foszforsavas magnéziát tartalmazó takarmányt, p. korpát kapnak (mint a molnárok lovai), igen gyakoriak. Szinük szennyes fehér, szürke, barna vagy barnavörös s többnyire kemények, sulyosak, tömöttek és rétegzetesek, jeléül annak, hogy időközökben nagyobbodtak. A középpontban ezeknél is idegen testek (kavics, bőrdarab, fa- vagy vasdarab) vannak, néha azonban kis üreget találunk ott, mert a magot képezett szerves anyagok tönkre mentek. Alakjuk különböző, lehetnek gömbölyüek, kúp- vagy kocka-alakuak, amint egy vagy több van egymás mellett, amelyek aztán a surlódás következtében sík lapokat és homorulatokat dörzsölnek ki a szemközt levő oldalakon. Egyes állatokban sok van, találtak már 400-1000 darabot is: nagyságuk és sulyuk igen változatos, vannak emberfej mekkoraságuak és 12 kg. sulyuak is. Vegyileg főkép foszforsavas ammoniak-magnéziából (70-95%), kovasavból, foszforsavas és szénsavas mészből, kevés vasból és szerves anyagokból állanak. Ha felületük sima, nem veszedelmesek, csak az igen nagyok okoznak dugulást, kólikát és az egyenetlen felületüek gyuladást, üszkösödést, repedést, sőt halálos kimenetelü hashártyagyuladást is. Gyógykezelés céljából megkisérthetők a különböző hashajtók, de a nagyobb kövek igy sem ürülnek ki s csak operálással, vagy kézzel távolíthatók el.

Forrás: Pallas Nagylexikon