Bellegarde
francia grófi család, mely Savoyából vándorolt be
Ausztriába. A marquis rangot Viktor Amadeus savoyai herceg ajándékozta, a cseh
grófi rangot pedig Mária Terézia 1741 szeptember 13. adta nekik Pozsonyban. A
család jelenleg stájer és cseh-sziléziai ágra oszlik Előbbinek feje: Ottó gr
(szül. 1834), utóbbinak pedig Ferenc (szül 1833). Ennek legidősb fia: Ágost,
szül. 1858. Egyéb tagok: Paulina grófnő (szül. 1830), számos éven át (1857-ig)
Erzsébet királyné főudvarmesternője. Továbbá B. Frigyes Ágoston gróf, az
előbbinek fia, szül. 1826., aki cs. kir. kamarás, belső titkos tan.,
altábornagy, 1874-ig a császár-király első főszárnysegéde volt.
B. Henrik József János, osztrák tábornagy, szül. Drezdában
1756., meghalt Bécsben 1846-ben. 1771 az osztrák hadseregbe lépett, s mint
ezredes részt vett az 1788-iki hadjáratban Törökország ellen; 1792-ben tábornok
lett; 1793-1794. Wurmser fővezér vezérkari főnöke volt; 1796-ban Károly
főherceg alatt hadosztályt vezényelt és altábornagy lett; 1797-ben ő és
Merveldt kötötték meg Napoleonnal a judenburgi fegyverszünetet és
megállapították a leobeni békepontozatokat. 1799. 25.000 emberből álló sereg
élén az Alpokon működött, azon fáradozván, hogy Károly főherceg és Szuvarov
között az összeköttetést biztosítsa, márc. 27. Finstermünznél legyőzte Lecourbe
francia tábornok seregét. Azután Tortona ostromlását bizták reá, amikor azonban
Moreau megverte s a Bormida mögé üzte. 1800. Moles seregének balszárnyát
vezényelte. A marengói csatavesztés után B.-re bizták az Olaszországban működő
osztrák hadak vezényletét; dec. 25. megtámadta a Poroszlónál álló Dupont
francia seregét, de nagy veszteséggel visszaveretett s az Etsch mögé való
visszavonulásra kényszeríttetett. 1801. a Hof-Kriegsrath tagjává, 1805. pedig
annak elnökévé neveztetett ki, azonban még ugyanez évben az Olaszországban
táborba szállt osztr. hadsereghez küldték, ahol Coldienónál a harcrend jobb
szárnyát vezényelte. A pozsonyi béke megkötése után a velencei tartomány és
1806. Galiciának kormányzójává és tábornagynak nevezték ki. 1809. B. a Duna bal
(északi) partján működött 1. és 2. hadtesteket vezényelte, ezekkel Regensburgot
bevette s a Dunán átkelve Károly főherceg seregéhez csatlakozott s ezzel együtt
visszavonulásra kényszeríttetett. Az asperni, wagrami és znaimi csatákban az 1.
hadtest élén állott s a hadjárat befejezése után ismét Galicia kormányzója
lett. 1813. Murat nápolyi királyhoz küldetett, hogy azt a Napoleon érdekében
való működéstől visszatartóztassa, ami neki sikerült is. Eugen olasz
alkirállyal az osztrákokra nézve előnyös szerződést kötött s azután a
lombard-velencei királyság kormányzójává neveztetett ki, mely állásról azonban
már 1816. leköszönt s egy ideig szabadságra bocsátva Párisban tartózkodott; s
azután ismét a Hofkriegsrathba hivatott, melynek 1820. elnöke lett s
egyidejüleg miniszternek is kinevezték. 1825. majdnem megvakulva nyugdijba
lépett. B. háboruban igen jó seregrészparancsnok volt, de vezéri tehetsége nem
állt az akkori francia tábornagyokéval egy szinvonalon; e hiányt ellensulyozta
azonban diplomáciai ügyessége, mellyel az osztrák kormánynak több izben nagy
szolgálatokat tett.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|