Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Bellermann... ----

Magyar Magyar Német Német
Bellermann... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Bellermann

1. Henrik, német zeneszerző és tudós, szül. Berlinben 1832 márt. 10. Hosszabb időn át gimnáziumi énektanár, 1871. királyi zeneigazgatóvá, Marx halála után pedig egyetemi zenetanárrá nevezték ki Berlinben. 1875 óta az akadémia tagja. Munkái: Die Mensuralnoten und Taktzeichen des XV. u. XVI. Jahrhunderts (Berlin 1858); Kontrapunkt (3. kiad. 1867), és Die Grösse der musikalischen Intervalle als Grundlage der Harmonie (u. o. 1873). B. számos egyházi kar és dal szerzője, több szofoklészi szomorujátékhoz is irt zenét; jeles énektanár is.

2. B. János Frigyes, német filologus, született Erfurtban 1795 márc. 8., meghalt Berlinben 1874 febr. 5., hol 1867-ig, midőn nyugalomba vonult, gimnáziumi igazgató volt. Sok klasszikafilologlai tankönyvet irt. Igen fontosak a görögök zenéjére vonatkozó kutatásai: Die Hymnen des Dionysios und Mesomedes (1840); Anonymi scriptio de musica (1841); Die Tonleitern und Musiknoten der Griechen (1847).

3. B. János Joakim, német teologus és nyelvtudós, szül. Erfurtban 1754 szept. 23., megh. 1842 okt. 25. U. i. és Göttingában végezte tanulmányait; 1782. habilitáltatta magát az erfurti egyetemen s később tanár lett; 1804. gimn. igazgató Berlinben, majd az ottani egyetem megalapítása után a teologia rendkivüli tanára és egyházi tanácsos lett. Művei közül kitünnek a következők: Handbuch der biblischen Litteratur etc. (II. kiad Erfurt 1796-1804, 4 köt.); Geschichtliche Nachrichten aus dem Altertum über Essäer und Therapeuten (Berlin 1821); Die Urim und Thummim, die ältesten Gemmen (u. o. 1824); Bemerkungen über phönikische und punische Münzen (4. Programm, Erfurt 1812-16) stb.

4. B. Keresztély Frigyes, ném. teol., az előbbi fia szül. Erfurtban 1793 jul. 8., megh. Bonnban 1863 márc. 24. Berlinben és Göttingában teologiát tanult, 1818-25-ig a lissaboni német evang. hitközség lelkésze volt, 1827-35-ig a porosz követség és a német-francia evang. hitközség lelkésze Nápolyban, azután a berlini Szt. Pál-templom lelkésze lett, 1858. nyugalomba vonult. Több teologlai iraton kivül megjelentek tőle: Über die ältesten christlichen Begräbnisstätten, besonders die Katakomben zu Neapel (Hamb. 1839); Die alten Lieberbücher der Portugiesen (Berl. 1840); Erinnerungen aus Südeuopa (u. o. 1821); Portugiesische Volkslieder und Romanzen (Lipcse 1864).

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is