(v. Bellerophontés), korintusi horosz, Glaukos (más monda
szerint Poseidón) fia, Sisyphos unokája. Sajáttag Hipponoosnak hítták s B.
nevét Belleros korintusi fejedelemnek meggyilkolása miatt kapta. De ez csak a
név etimonjának megmagyarázása kedvéért a régiektől kigondolt monda.
Legvalószinübb. hogy a B. elnevezés a felhőben megjelenő-t jelenti; e
jelentésére vallanak a Pégasos- és Chimaira-mitoszok is. Midőn t. i. B. a
Peiréné forrásból ivott, ráakadt a Pégasos nevü szárnyas lóra. Felakarja
zabolázni, de sikertelenül. Polyidos prófétához fordul tehát tanácsért, ki őt
Athéné szentélyébe utasítja, hol B.-nak éjjel álmában megjelenik az istennő,
neki zabolát ad át s felszólítja, hogy Poseidón Damaiosnak (a lófékező P.-nak)
áldozatot mutasson be. B. megteszi, a így kényére kapja a Pégasost, mely mint
Poseidónnak, a tenger istenének szülötte, tengerből felszálló felhőket
jelképezi.
Alkalmazhátó e mitoszmagyarázat B.-nak a Chimairával (l.
ott) való harcára is. Itt is az ujabb mitologusok hivatkozva az ősi néphitre,
mely az égi háborut mint a felhőkbe burkolt istenségeknek egymás közt duló
harcát fogta föl, ugy magyarázza a B.-Chimaira-mitoszt, hogy B. a száguldó,
rohanó, viharos felhő, mely föléje kerekedik a kártevő zivatarnak és azt
legyőzi, azaz a levegőt tisztító jótevő utóvihar, melyre hosszabb időre derült,
napfényes, kellemes időjárás szokott következni. Midőn B. még korai időkben
korintusi nemzetségi héroszból, görög nemzeti hőssé vált, oly mitoszi
vonásokkal gazdagították fent említett mondáit, melyek más nemzeti héroszoknak
mitoszi lényegökkel sokkal könnyebben összeegyeztethető vonásainak reá való
kissé módosított átvételei. E nem kizárólagosan az ő mitoszi lényegéhez tartozó
mondák közül a legrégibb lehet a Homéros által mesélt Proitos-mitosz. A Proitosnál,
Tirinsz királyánál vérvád miatt vezeklő B.-t megszereti Anteia (vagy
Stheneboia) királyné s midőn nála, mint Putifár Józsefnél, viszonszerelemre nem
lelhet, azzal vádolja őt férjénél, hogy el akarta csábítani, s ezért halálát
követeli. Proitos azonban nem meri megölni, hanem titkosjegyü levéllel,
apósához (Iobatéshez) Likiába küldi, mely levélben arra kéri ipját, hogy a
követet gyilkoltassa meg. Iobatés kilenc napig szivesen látja B.-t, s csak
tizednap olvasván el a levelet, rögtön azt parancsolja neki, hogy ölje meg a
tartományát pusztító Chimairát. B. ezt meg is teszi, mire azután a likiai
király a szolimok népe és az amazónok ellen küldi. B. ezeket is mind
diadalmasan legyőzvén, Iobatés lesből akarta megöletni, a tirinszi követ
azonban az orozva reátámadókat egytől-egyig agyonveri. Most végre meggyőződik a
likiai király B.-nak isteni eredetétől, összeházasítja leányával s örökül
hagyja neki trónját. Euripidés Bellerophontés c. tragédiájában még ehhez azt
meséli, hogy B. megtudván Stheneboia ármányát, Tirinszbe utazik Proitoshoz, s a
királynénak szerelmet színlelve, arra birja, hogy vele a Pégasoson megszökjék.
Mélosz szigeténél azután Stheneboiát a lóról a tengerbe löki. Soha kudarcot nem
okozó szerencséje B.-t hivalkodóvá és elbizakodottá tette, úgy hogy arra a
godolatra vetemedett, hogy szárnyas lován az Olimpus közelébe emelkedjék
megtudandó az égen történőket. De Zeus bőgölyt eresztett a Pégasosra, mely
kínjában B.-t levetette az Aléion síkságára, hol világtalanul tévelyeg. Még
sokáig üldözi azután a balsors, mig végre vezekléseért meg nem könyörülnek
rajta az istenek, és csendes halállal engedik kimulni. Korintusban s Likiában
is a Chimaira-monda lokalizációja után, istennek járó tiszteletben
részesítették.
Forrás: Pallas Nagylexikon