Belliard

(ejtsd: belliár) AgostonDániel gróf, francia tábornok és diplomata, szül. Fontenayban 1766 márc. 23., megh. 1832 jun. 23.; a forradalom kezdetén mint önkéntes lépett a francia hadseregbe, ahol mint Dumouriez szárnysegéde az északi hadseregnél tüntette ki magát; 1795. Hochenak lett főszárnysegéde; 1796. pedig az olasz hadsereghez ment át, hol hasonlóan kitüntette magát, ugy hogy Napoleon dandárparancsnokká nevezte ki. 1798. az egyiptomi expedicióhoz csatlakozott s Dessaixvel végigküzdötte a felső-egyiptomi hadjáratot, mire Kairo kormányzójává, később hadosztályparancsnokká lett. 1808. a császárral Spanyolországba indult és Madrid kormányzójává neveztetett ki. 1805-1807-ig mint Murat hadsegéde harcolt az osztrákok, poroszok és oroszok ellen, szintugy az 1812. évi orosz háboruban. A lipcsei csatában egy golyó szétzuzta karját. Az 1814. évi craonnei ütközetben megint megsebesült, mire Napoleon a lovasság főparancsnokává nevezte ki. A császár bukása után meghódolt XVIII. Lajosnak, ki őt pairré tette. Napoleon visszaterése után B.-t küldé követül Muathoz Nápolyba. A waterlooi csata illetőleg a restauráció után XVIII. Lajos kitörlé B.-t a pairek névsorából és 1815 novemberben, azon ürügy alatt, hogy része volt a Ney megszabadítására szervezett összeesküvésben, B.-t elfogatá. 1816. azonban szabadon bocsátotta és 1819-ben a pair-i méltósággal is ujból felruházta. 1830. B. azon pairek közé tartozott, kik Laffitte elnöklete alatt a Bourbonok idősb ágát trónvesztettnek nyilatkoztatták. Fülöp Lajos, mint követet Bécsbe küldte, hogy elismertetését kieszközölje. 1831 márciusban Belgiumba indult, mint francia követ, hogy I. Lipót király trónjának megszilárdítása érdekében működjék. Ott is halt meg. Mémoires-jait (3 köt., Páris 1842) Vinet adta ki. (Grande Encyklopédie VI. 74.)

Forrás: Pallas Nagylexikon