Belliard
(ejtsd: belliár) AgostonDániel gróf, francia tábornok és
diplomata, szül. Fontenayban 1766 márc. 23., megh. 1832 jun. 23.; a forradalom
kezdetén mint önkéntes lépett a francia hadseregbe, ahol mint Dumouriez
szárnysegéde az északi hadseregnél tüntette ki magát; 1795. Hochenak lett
főszárnysegéde; 1796. pedig az olasz hadsereghez ment át, hol hasonlóan
kitüntette magát, ugy hogy Napoleon dandárparancsnokká nevezte ki. 1798. az
egyiptomi expedicióhoz csatlakozott s Dessaixvel végigküzdötte a
felső-egyiptomi hadjáratot, mire Kairo kormányzójává, később
hadosztályparancsnokká lett. 1808. a császárral Spanyolországba indult és
Madrid kormányzójává neveztetett ki. 1805-1807-ig mint Murat hadsegéde harcolt
az osztrákok, poroszok és oroszok ellen, szintugy az 1812. évi orosz háboruban.
A lipcsei csatában egy golyó szétzuzta karját. Az 1814. évi craonnei ütközetben
megint megsebesült, mire Napoleon a lovasság főparancsnokává nevezte ki. A
császár bukása után meghódolt XVIII. Lajosnak, ki őt pairré tette. Napoleon
visszaterése után B.-t küldé követül Muathoz Nápolyba. A waterlooi csata
illetőleg a restauráció után XVIII. Lajos kitörlé B.-t a pairek névsorából és
1815 novemberben, azon ürügy alatt, hogy része volt a Ney megszabadítására
szervezett összeesküvésben, B.-t elfogatá. 1816. azonban szabadon bocsátotta és
1819-ben a pair-i méltósággal is ujból felruházta. 1830. B. azon pairek közé
tartozott, kik Laffitte elnöklete alatt a Bourbonok idősb ágát trónvesztettnek
nyilatkoztatták. Fülöp Lajos, mint követet Bécsbe küldte, hogy elismertetését
kieszközölje. 1831 márciusban Belgiumba indult, mint francia követ, hogy I.
Lipót király trónjának megszilárdítása érdekében működjék. Ott is halt meg.
Mémoires-jait (3 köt., Páris 1842) Vinet adta ki. (Grande Encyklopédie VI. 74.)
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|