Belovár-Kőrös vármegye

Horvát-Szlavonország egyik megyéje, melyet É-on Varasd és Somogy, K-en Verőce és Pozsega, D-en ez utóbbi és Zágráb, Ny-on Zágráb és Varasdmegye határol. Ter. 5047,73 km². Földje túlnyomóan hegyes, de hegyei nem haladják meg a 650 métert. ÉNy-i részében a Kálnik hegység (643 m.) emelkedik, melynek lejtői É. felé a Bednya, D-en a Glogovnica völgyére ereszkednek. Ettől K-re van, csak 192 m. magas nyereggel hozzácsatolva a Biló hegység (299 m.), mely mintegy 75 km hosszúságban de csak 10-15 km. szélességben ÉNy-ról DK. felé az egész megyén végig vonul. É-i lejtői rövidek s hirtelen ereszkednek a Dráva alacsony (107-124 m.) lapályára, melynek fölös vizét részben a Bisztracsatorna szállítja a Dráva rendetlen, eddig kevéssé szabályozott medrébe. A Bilo hegységhez D. felé alacsony dombvidék csatlakozik, melynek számos patakjait a Csazma veszi magába. Ez utóbbi hatalmas félkörben körülfolyja a számos rommal ékeskedő s jó szőllőt termő Garics hegységet (Hunka, 489 m.), amelyből a K. felé folyó patakok már az Ilova folyóba jutnak. A Csazma termékeny völgylapálya Belovár táján legtágabb, de helyenként mocsaras is; D. felé összeszűkül s csak a folyónak a Lonjába való ömlésénél tágul ki ismét. Mellékvölgyei közűl a Glogovnicáé legnagyobb s legtágabb. A. folyóvizei az egy Bisztra s néhány jelentéktelen patak kivételével, melyek a Podravina nevű vidéken a Drávába ömlenek, mind D-nek, a Szávába ömlő Lonja felé veszik útjukat; ilyen a Bilo hegység DK-i részében eredő Csazma és az Ilova; maga a Lonja a megye DNy-i határát jelöli, mig a Száva B. földjét nem érinti. B. éghajlata általában kellemes és egészséges, a hegységekben sem sokkal hidegebb, a Dráva és Lonja lapályain ellenben meleg s egészségtelen; Belevár évi közép hőmérséklete 10,4° C., a júliusé 21°, a januáré - 1,6 °; a hőmérséklet abszolut maximuma 34-36°, minimuma 21-22°. A csapadék évi átlaga Kőrösben 842, Belováron 862 mm., a hegyek közt jóval több.

Története

Viszontagságos; a VI. század végén az avarok áraszták el, nyomukat követték a horvátok és szerbek, kik a bizanci császárok felsősége alá tartoztak; az avarok birodalmának Nagy Károly vetett véget, utóbb a német királyok nevében a friauli határgrófok uralkodtak itt, kik ellen a horvátok többször fellázadtak, de uralkodásuk alul csak a IX. sz. végén szabadultak fel, midőn a magyarok Pannoniát megszállták. Zvoinimir horvát király halála után belzavarok ütöttek ki, miért is özvegye Ilona testvérét I. László magyar királyt hivta meg a rend helyreállítására, aki 1089-ben és 1091-ben egész Horvátországot elfoglalta és Álmos herceget vezérévé rendelte; az újra lázongó horvátokat László utóda, Kálmán király megvervén, Kőrösön a horvát zsupánnal olynemü egyezséget kötött, mely szerint ez őt Horvátország királyának ismerte el (1103). Ezóta Kőrös mindinkább emelkedett, 1257-ben sz. kir. város lett, melyet utóbb IV. Béla Lajos és II. Rudolf kiváltságaiban megerősített. 1299-ben itt tartották az első horvát országgyülést, mely Károly Albert herceget III. Endre ellen Magyar- és Horvátország királyává választotta meg; 1526-ban Kaproncán Frangepán Keresztély horvát hadvezért az ország kormányzójává választották meg, 1527-ben pedig Kőrösön I. Ferdinándot választották meg királlyá. A törökök B.-t is feldúlták, a nép tömegesen elhagyta az elpusztított vidéket, csak Kapronca és Ivanics tartotta fenn magát; ezek utóbb Horvátország legjelentékenyebb végváraivá váltak, melyeket egészen katonai módon szerveztek, 1746-ban állíttatott fel a horvát-szlavon határőrvidék, melyben SzentGyörgy a róla nevezett 6. számú ezred székhelye lett s az maradt a határőrvidék feloszlatásáig. A szentgyörgyi és kőrösi ezred 1871-ben polgárosíttatott s Belovármegye név alatt Horvátországhoz kapcsoltatott, utóbb (1883) e megye Kőrösmegyével együtt Belovár-Kőrösmegye név alatt új megyévé egyesíttetett.

Forrás: Pallas Nagylexikon