Belovár

sz. k. város Belovár-Kőrös vármegyében, a B. patak partján 426 házzal és 3801 lak. (köztük 128 magyar, 278 német, 3002 horvátszerb); a megye törvényhatóságának s a B.-i járási szolgabirói hivatalnak székhelye; van kegyesrendi kollégiuma, alreáliskolája; jelentékeny kereskedelme, ipara s bortermelése. Posta- és táviróhivatal, postatakarékpénztár. B. 1871 előtt a varasdi végőrvidék szentgyörgyi ezredének katonai székvárosa, utóbb B. vármegye székvárosa volt, 1886 óta Belovár-Kőrös vármegye székhelye. A B. és a Kőrös közötti vasutat 1893 ápr. engedélyezték. Eredeti neve Bélavár volt. V. ö. Századok, 1872. 127.

Forrás: Pallas Nagylexikon