Bélsorvadás

(Phthisis mesaraica, enterophthisis, tabes intestinalis), a bélnek többnyire tuberkulózus alapon nyugvó megbetegedése, mely a tüszők beszűrődése, elsajtosodása után, fekélyek képződésére vezet. A bél nyákhártyájának ezen fekélyesedését a bélfodrok nyirokmirigyeinek gümősödése szokta kísérni. Gyakran a mellkasi, vagy hasi szervek tuberkulózisa mellett, máskor mint önálló folyamat fordul elő. Tüneteit többnyire a krónikus bélkatarrus tünetei képezik, néha lokalizált fájdalmaktól és időnként lázaktól kisérve. A többnyire minden kezeléssel dacoló hasmenés következtében a betegek igen elgyengülnek, megfogynak és általános marazmus tünetei között bekövetkezik a halál. Máskor a halál okát a hashártya áttörése és a béltartalomnak a hashártya üregébe jutása folytán kifejlődő általános hashártyalob, ismét máskor a bél és a többi szervek amiloid elfajulása és az ezt kísérő kachexia képezik. A gyógykezelés főleg tüneti és a hasmenés csillapítására irányul. A beteget jól kell táplálni, amit a jó levegőn való tartózkodás nagy mértékben elősegíthet.

Forrás: Pallas Nagylexikon