Belterj

rossz magyar műszó az intensio fogal mának megnevezésére. Intensio (latin) a. m. megfeszítés, a belső erő növelése, ellentétben az extensioval, a kiterjedéssel. Használatosabbak a származékszók intenzitás, intenziv, extenziv. - A mezőgazdaságban azonban nagyon használják a belterjes szót, s ez alatt, szemben a külterjes v. extensiv gazdálkodással, oly gazdálkodási üzemmód értendő, melynél a termelésnél alkalmazott üzemtőke az alaptőkéhez viszonyítva, aránylag magas. A B.-nél háttérbe lép a természet mint termelési tényező, előtérbe a munka és a tőke. Ha a belterjesség az egész gazdaság kezelésére vonatkozik, a folytatott üzemmódot belterjesnek mondjuk, minő p. a váltógazdaság (1. o.) szemben a kül terjes háromnyomású gazdasággal. Az oly gazdaság üzemmódja pedig, mely a külterjesről a belterjesre átmenetet képez, középterjesnek mondatik; ilyen p. a javított háromnyomású gazdaság. De bizonyos üzemen belül lehet egyes termelési ágak kezelése is külv. belterjes, p. a szarvasmarhatenyésztés gulyatartásnál rendszerint külterjes, tehenészeteknél belterjes. A B. mérvét közönségesen az alap- és üzemtőke között fenforgó arány által szokás kifejezni, amidőn p. azt mondják, hogy hazánkban B.-nél az üzemtőke 40-50 %o-át teszi az alaptőkének. Helyesebb azonban, ha a B. mérvét az üzemtőke abszolut kitétele által fejezzük ki, midőn p. azt mondjuk, hogy viszonyaink között a B. folytatásához kat. holdanként 80-120 frt üzemtőkére van szükség. A B. előnye szemben a külterjessel abban áll, hogy ugyanazon birtokra nagyobb mennyiségü termények előállítását és nagyobb jövedelem elérését teszi lehetővé, minélfogva terjedése köz- és magángazdasági szempontokból kivánatos, azonban felkarolása bizonyos feltételekhez van kötve, minők: olcsó tőke, elegendő munkaerő, a termelvények biztos értékesíthetése és a gazdasági szakértelemnek magasabb foka. Csak ahol ezek a feltételek megvannak, alkalmazható sikerrel a B.

Forrás: Pallas Nagylexikon