Belüd

Régi magyar személynév, mely középkori okleveleinkben Belud, Belid, Beleud, Beled, Beliud, Beleed stb. alakban fordul elő s jelentése a. m. «tudós», «okos». (A kun «bildi», «bilüdi» szóból.) A név főként a nagy valószinüséggel bessenyő származásu Osl nemzetségnél volt használatban, melynek öt ilyen nevü tagját ismerjük.

Forrás: Pallas Nagylexikon