Belus bán
Uroz szerb vajda fia, Ilonának, II. Béla magyar király
feleségének bátyja, 1141-től a kiskoru II. Géza gyámja és az ország kormányzója
volt. Nemcsak mint bölcs államférfiu tünt ki, hanem mint hadvezér is. Henrik
osztrák herceg ellenében a lechfeldi győzelmet (1146 szept. 11.) főleg őneki
lehet tulajdonítni. Főleg az ő érdeme, hogy 1147. Géza király Erdélybe és a
Szepességbe a bujdosó szászokat és flamandokat befogadta s letelepítette s hogy
Csudomil, vagy Blachin szerb fejedelem a magyar fennhatóságot elismerte. Ez
utóbbi tény idézte föl Mánuel ellenében a görög háborut, melyben mint hadvezér
B. ismételten kitünt. 1156-ban ő lett az ország nádora. A görög-keleti
vallásról időközben, ugy látszik, a róm. kat. vallásra tért át; Bátmonostort
(l. o.) a bencések részére ő alapította.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|