Bélyegmetszés

az a mesterség, mely a fémből készített bélyegzőkbe kiemelkedett vagy bemélyített alakok és betük előállítását tanítja. A pénz- és éremmetszők leginkább acél bélyegzőket készítenek. E célra egyenletes szövetü inkább finom, mint durva szemcsés acélt használnak; nagyon finom szemcsés acél se jó, mert a nyomás következtében igen kemény és rideg lesz. Az acélt kikovácsolják, aztán lassu lehütéssel megpuhítják, végül pedig leesztergályozzák, így kerül az a bélyegmetsző kezébe, aki a szükséges alakot előbb viaszból készíti el s a kölyü (patrice) készítésekor azt használja; ha odort (matrice) készít, ekkor a mintázott alakot gipszbe önti le. Befogván az acélt, rákarcolja a minta körvonalait és elkezdi a vésést. Ha mélyre vés, az emelkedettebb részeket vési ki és csak azután fog a mélyebb helyek kivágásához. A munka előhaladását kezdetben viasz, később ólom vagy ón nyomatokkal birálja meg. Ha kész a véséssel, a bélyegzőt megedzi. E célból a vésett felületet olaj és finom szénpor vagy lenolaj és lámpakorom keverékével bekeni, ezután a vésett résszel lefelé olvasztó tégelybe állítja, szénporral körültömi és vörösmelegig fölhevíti. Ha már eléggé izzik a bélyegző, kiveszi a tégelyből, gyorsan hideg vizbe mártja és kellő lehülése után megtisztogatja. A már kész kölyüt v. odort puha acélba ütvén, előáll a megfelelő odor, illetőleg kölyü. A pénzvésésnél igen sok odorra lévén szükség, a vágott kölyü épentartása céljából az első odor után az eredeti bélyegzővel teljesen egyező másolatot készítenek és a szükséges odorokat ez után készítik. Ujabban az érembélyegzőket másoló gépeken készítik, melyek a puha fémből, vagy masszából készített és az eredetinél 5-ször nagyobb minta után vágják ki az eredeti bélyegzőt. Ezeket a gépeket a pantográfok elve szerint készítik. Az első ilynemü gépet 1860 körül Erhard drezdai mekanikus szerkesztette. Ma Hill Károly (London) javított gépét használják.

A címer-és pecsétnyomómetszők munkája nagyban és egészben a leirthoz hasonló, azonban ők puhább anyagokban u. m. sárgarézben, ezüstben és aranyban dolgoznak. Az ipar igen sok ága használja ma már a bélyegzőket. A fémgombok, csecsebecsék (fülönfüggők, násfák, keresztek) és egyéb díszmű-tárgyak gyártása terén az odorral, illetőleg kölyüvel való alakitás igen elterjedt és a kézi munkát jórészt kiszorította, a bőr-iparban és a könyvkötészetben is tért hódított. L. még Pénzverés, Vésés és Betümetszés.

Forrás: Pallas Nagylexikon