Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
bemagol to cram
bemagol to learn by...
bemagol to memorise...
bemagol egy... to mug a su...
bemagol egy... to mug up a...
bemagol vmi... to get sg b...
bemagol vmi... to mug sg u...
bemagoltat to cram
bemarat to etch
bemaródás rut
bemaródik to seize
bemárt to dip
bemárt vkit... to dump all...
bemárt vkit... to dump on ...
bemártás dip
bemártás dipping
bemasíroz to march in...
bemásolt cí... superimpose...
bemaszatol to begrime
bemaszatol to blur

Magyar Magyar Német Német
bemagol & b... einpauken
bemagoltat einpauken
bemar einfressen
bemaródik &... einfressen ...
bemárt & be... eintauchen
bemázol anstreichen...
bemegy & be... hineingehen...
bemélyít & ... vertiefen
bemenetel &... Zutritt (r)...
bemeszel & ... übertünchen...
bemocskol beflecken
bemocskol besundeln
bemond durchsagen
bemondás Durchsage (...
bemondó Ansager (r)...
bemondó & k... Sprecher (r...
bemutat darbringen
bemutat vorlegen
bemutat & e... vorführen
bemutat & f... vorweisen

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Bem

József, tábornok, a lengyel és magyar szabadságharc híres hőse, szül. Tarnowban, Galiciában, 1795., megh. Aleppóban, Sziriában, 1850 dec. 16. Abban az időben nevelkedett, melyben Lengyelország (a varsói hercegség) Napoleon befolyása alatt állott. Képeztetését a varsói katonai iskolában nyerte, és mint nagy mintaképe, kiválóan a mennyiségtanban tünt ki. A lengyel seregben a lovas tüzérségnél szolgált. Részt vett az 1812-iki nagy muszka hadjáratban és a visszavonulás után annyira kitünt Danzig védelménél, hogy a becsületrend keresztjét kapta. Midőn hazája az orosz cár uralma alá jutott, eleinte mint tüzértiszt és a katonai intézet tanára szolgált, de több izben erősen nyilatkozván a muszka befolyás ellen, elvesztette hivatalát és börtönbe került. Sándor cár halála után 1825. kilépett a seregből és Lembergben egészen a fizikai tudományok tanulmányának élt. Leginkább a gőzgép foglalkoztatta és éppen irni készült róla, midőn az 1830 novemberben kitört lengyel szabadságharc visszaszólította Varsóba. Tüzérségével ő vivta ki az iganyei győzelmet, és csakis neki volt köszönhető, hogy az osztrolenkai nagy csata végzetessé nem vált a lengyel ügyre nézve. Midőn Paskievics Varsót ostromolta, 1831 szept. 6. és 7. B. kétségbeesett erőfeszítéseket tett az ellenség feltartóztatására, de magára hagyatva, nem birta megvédeni a fővárost. A szabadságharc bukása után sikerült Párisba menekülnie, hol tudományos munkáinak élt, de mindig résen volt, hogy a szabadságharcnak és hazájának szolgálhasson. Midőn Portugáliában 1833. polgárháboru ütött ki s szabadelvü dom Pedro és a reakcionárius dom Miguel közt, B. az előbbinek felajánlotta szolgálatát. De midőn a lengyel emigrációból nem sikerült külön legiót toborzania, e tervéről lemondott. Az emigrációban távol tartotta magát a pártoskodástól, és honfitársainak nagy része őt éppen nem kedvelte.

Nagyobb működési tért nyitottak előtte az 1848. Európaszerte kitört szabadságharcok. Októberben az ostromlott Bécsben termett s mindent elkövetett, hogy a város tartsa magát, mig a magyarok föl nem mentik. De a polgárság közömbössége és katonáinak gyakorlatlansága meghiusítottak minden eredményt. A kapitulációkor sikerült kimenekülnie: az útlevelet Szontágh Pál szerezte neki. Pozsonyba jött és Kossuthnak felajánlotta szolgálatát. Csak lengyeleket nem akart vezetni. Pesten egy ifju lengyel, Koladjeszky őt felkereste és fegyverét reásütötte, de B. mint annyi más veszélyből, ebből is csekély sebesüléssel megszabadult (nov. 10.). Hosszu emlékiratban igazolta magát az árulás és az arisztokratikus politika vádjai ellen, melyekkel fanatikus honfitársai őt megbélyegezni akarták, és megnyervén Kossuth bizalmát, Erdély visszafoglalásának nehéz munkáját nyerte feladatul. Gyorsan odasietett s már dec. 19-én ő intézte a csucsai csatát, mellyel az ország kulcsát megőrizte. Elszántsága csakhamar uj életet öntött a seregbe. Az ellenség nyomában karácsony napján bevonul Kolozsvárba, onnét ÉK-nek fordul, Urbánt átűzi a borgói szoroson és becsap Bukovinába. Visszafordulva 1849 január 13-án Maros-Vásárhelyen terem, hogy a székelyek közt kiegészítse és újjászervezze hadát. A székelyek, kiket csak az imént győztek le a császáriak, eleinte nem nagyon buzgólkodtak mellette, de aztán éltek-haltak B. apóért, kiben valahára méltó vezérökre találtak. Gyorsan előre hatol Szebenig, de onnét csekély, megfogyott seregével, folytonos csatázásban és veszteségben hátrálni kénytelen, Szelindeken, Vizaknán, Szerdahelyen, Szászvároson át Piskiig, hol Magyarországból jövő segédcsapatokra talált. A piskii hidnál, hol febr. 8. egész napon át végső elkeseredéssel vívtak, kicsikarta a győzelmet. A csatatérről ismét a székelyföldnek indul, Medgyesnél márc. 2. legyőzi Puchnert és márc. 11. bevonul Szebenbe, egy héttel később pedig Brassóba. Egész Erdélyben már csak Gyulafehérvárott és Déván volt császári őrség. A kivívott diadalokkal keltett bámulatot még növelte B. emberséges magaviselete az elfoglalt szász városokban. A kormánytól nyert szigoru utasítása ellenére közbocsánatot hirdetett, útját állta a pusztításnak s megelégedett a sarccal.

Mint B. levelezéséből kitünik, Kossuthnak akkor az volt a terve, hogy B., miután Puchnert a Bánságból is kiverte, és az oláh és szerb felkelőket Perczellel együtt legyőzte, vonuljon a felső Duna felé, és vegye át ott a vezérséget. Igy irta ezt elő a máj. 21-iki hadügyminiszteri terv is. E feladatnak azonban csak első része sikerült. B. Puchnert legyőzte és máj 16. Orsováig hatolt, de az orosz közbelépése csakhamar visszahivta Erdélybe. Ott julius 12-től 22-ig folyton csatázott, aztán betört Moldvába, hogy ott forradalmat keltsen, de az oroszok eközben benyomultak a vöröstoronyi szoroson és elfoglalták Szebent, mi őt visszatérésre kényszerítette. Segesvár közelében Fejéregyháznál vívta a döntő ütközetet jul. 31. Ott seregének java elveszett, maga B. is csak úgy menekült, hogy holtnak tetette magát. Az erdélyi magyar seregből, mely alatta csodadolgokat művelt, de melyet vezére inkább szemkápráztató menetekre és csatákra használt fel, mint a harc eldöntésére, csak kis csapat maradt. Ezzel még egyszer bevonult Szebenbe (aug. 5.), még a vöröstoronyi szorosnál is harcolt, de aztán sereg nélkül ment Magyarországba, hogy végre átvegye az ottani hadak vezetését. Temesvárnál találta Dembinskinek bomlófélben levő hadait. Csatát vívott, hogy véget vessen a folytonos, csüggesztő hátrálásnak. Mindjárt az ütközet elején lebukott lováról és kezét annyira megsérté, hogy el kellett őt vinni a csatatérről (aug. 9 ). Bátorságát még ez sem törte meg, s mint aug. 10-én Kossuthoz irt levele mutatja, kész volt még egyszer megvívni. De a temesvári vereség hire Aradon végkép elvett minden reményt. Kossuth táborába menekült, de nem akarta újra kezébe venni a kormányt. Hada Dobránál letette a fegyvert, ő maga Törökországba ment át. Itt is hű maradt magához és hannibáli esküjéhez: mindenütt a muszka ellen harcolni. Mohammedánussá lett és mint Amurát basa Aleppo kormányzójának neveztetett ki. Itt nagy érdemeket szerzett egy borzasztó keresztény-üldözés leverése által. Nemsokára rá elhunyt.

A kicsi termetü, vézna, beteges emberben egészen a lélek ereje uralkodott. A csata napján valódi hős volt, nagy kócsagos csákójával mindenütt előljárt és sok sebtől eltorzult arca belső tűztől égett. Példája, rettenthetetlensége lángra gyujtotta katonáit is. Különösen a székelyek ragaszkodtak hozzá egész babonás tisztelettel. Maros-Vásárhelytt felállított emlékszobra is mutatja, milyen mély nyomot hagyott ez egyszerü lelkekben, pedig még beszélni sem tudott velök. Mint hadvezér, különösen az ágyuk felhasználásának és a gyors meneteknek volt mestere. Ezért egyéniségének nagyon megfelelt a kis, hegyes-völgyes országban csekély számu sereggel való harcolás. A szabadságnak önzetlen, halálmegvető, tanult és ügyes katonája volt. Hatása visszhangzik Petőfi verseiben, ki lelke egész erejévei csüngött rajta. Ugyanazon ok tartotta őt távol a magyar vezérek pártoskodásától és adja magyarázatát annak, hogy Kossuth B. iránt előszeretettel és bizalommal volt, bár a kormány parancsait nem sokba vette, és nem csak katonai, hanem polgári igazgatás dolgában is tőle függetlenül szeretett eljárni. Emlékirata a kormányhoz közölve, Kossuth Hirlapja 1848. nov. V. ö. Czetz, Memoiren über Bems Feldzug. Zur Geschichte des ungarischen Freiheitakampfes. 202-211. l. B. levelezése Kossuthtal kiadta Makray. Bauer őrnagy, Bem tábornok főhadsegédének hagyománya 1848-49-ből. (Pest 1871. Athenaeum). Bem diadalutja reggelén. Irta Várady Gábor (Bpest 1892. Az Ország-Világ 45 s következő számaiban).

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is