Benczur

1. Dénes, egyetemi magántanár, budapesti rendőrorvos, szül. Nyiregyházán 1858. A budapesti egyetemen tanult s ugyanitt avattatott doktorrá 1881. A tanfolyam alatt, 1877-1880-ig az állatorvostani intézetben fizetéses preparátor, 1882-ig u. o. Thanhoffer tanár asszisztense volt. Még ez évben Münchenbe ment, ahol három évet töltött Ziemssen tanár klinikáján, két éven át mint állami ösztöndijas. Hazatérve, a II. belgyógyászati klinikán egy évig fizetéses gyakornok, egy évig II. tanársegéd 3 évig első tanársegéd volt Wagner, Ángyán és Kétly tanárok mellett. Magántanárrá lett 1890., ugyanez évben neveztetett ki a budapesti kir. államrendőrséghez kerületi orvossá. A budapesti orvosegyesület 1891-iki Balassa-diját ő nyerte el a dr. Jónással közösen megirt Thermopalpatio c. munkával. Értekezései és kazuisztikus közleményei hazai és német szaklapokban jelentek meg.

2. B. Gyula, legkiválóbb történeti és arcképfestőink egyike, szül. Nyiregyházán, Szabolcs vármegy ében, 1844 jun. 28.: A művészet iránt érzett vonzalmat hihetőleg atyjától örökölte, ki fiatal korában rézmetszéssel szivesen foglalkozott. B. már öt éves korában, a magyar szabadságharc alatt oly ügyesen rajzolt honvédeket, kozákokat, huszárokat, lovakat és társzekereket, hogy egy orosz ezredes két rubellel ajándékozta meg a feltünő tehetségü fiucskát. A rajzolás elemeibe Kassán Klimkovics Béla tanár vezette be, ki megismertette őt az antik tárgyakkal s arra biztatta, hogy mindjárt a természet után csináljon kisebb kompoziciókat. Reáltanuló korában a tanári festészeti akadémiáról éppen visszatért Klimkovics Ferenc vette át oktatását, ki még inkább kifejlesztette benne a művészetek szeretetét. Atyja akkor még mérnököt vagy építészt akart képeztetni belőle, de nagybátyja B. József és Kalchbrenner Károly szepes-olaszi evangelikus lelkész, ki maga is ügyes rajzoló és lekes műbarát volt, sürgetésükkel kivívták hogy az aggódó atya végre nem gördített akadályt fia hajlama elé s 17 éves korában őt a müncheni festészeti akadémiára vitte, hol a legszebb sikerrel tette le a fölvételi vizsgálatot. Egy évig az antikok termében dolgozván, a festészeti osztályba Anschütz tanárhoz jutott, ki nagy haladását látva, csakhamar példányképül állította őt tanítványai elé. B.-nak azonban csak egy vágya volt, hogy mielőbb Piloty mellé juthasson, kinél ez idő szerint Wagner Sándor, Lietzenmayer, Makart, Lenbach és Defregger voltak a kiválóbb tanítványok. Piloty biztatta is őt, hogy mihelyt üresedés lesz az iskolájában, magához veszi; egyelőre pedig azt tanácsolta neki, hogy álljon össze néhány társával és béreljen magánműtermet. B. megfogadta a jó tanácsot s a Szinnyei Pállal és Salamon Gézával bérelt műteremben festette meg Vizbefult balatoni halász-át, mely annyira megtetszett Pilotynak, hogy 1865 tavaszán végre fölvette őt tanítványai közé. Ugyancsak azért a festményéért állami ösztöndijat is nyert, mi nagyban fokozta buzgólkodását. B. félév alatt oly meglepő haladást tett Piloty műtermében, hogy az a müncheni Maximilianeum freskóinak festésénél is alkalmazta s mindig kitüntette a fiatal magyar festőt. Ugyancsak Piloty oldala mellett festette 1867. Hunyady László bucsuja barátaitól c. hatásos képét, mely a nemzeti muzeum tulajdona. Második történeti kompoziciója: II. Rákóczy Ferenc elfogatása a nagysárosi várkastélyban már oly bevégzett művészt árult el, hogy B. kilépett Piloty iskolájából és önálló műtermet nyitott Münchenben. A kompozició és szinezés tekintetében egyaránt kiváló festmény Károly román fejedelem bukaresti palotájában látható. Ugyanabban az esztendőben a b. Eötvös József kultuszminiszter által hirdetett pályázatra készítette Vajk kereszteltetése c. vázlatát, mely annyira kivált a pályaművek közül, hogy a kormány teljes kidolgozásával is megbizta őt. Vajk kereszteltetését 1871. követte: XVI. Lajos és Maria Antoinette gyermekeikkel a versaillesi palotában az ostrom alatt. Ez a kép rendkivül feltünést keltett s különösen bravuros színezésével lepte meg a műértőket. A francia történetből merített tárgyat XV. Lajos Dubarry boudoirjában c. festményéhez is mely szemkápráztató szineivel igyekszik ellensulyozni a kissé frivol felfogást. B. 1875. I fejezte be Vajk kereszteltetését a ezért a művéért egy londoni műárus a magyar kormánytól kapott tiszteletdíj kétszeresét igérte neki. A festmény kompozició és szinezés tekintetében egyaránt a velencei nagy koloristák hatásos alkotásaira emlékeztet s a nemzeti muzeum képtárának egyik legbecsesebb darabját képezi. Ide került a Bacchansnő is, mely az 1882-iki bécsi nemzetközi műkiállításon keltett feltünést. A már elősoroltakon kívül nagyobb alkotásai még: Az első magyar biztosítóintézet megalapítása, az alapítók kitünően csoportosított egykoru arcképeivel és a Mályvák közt c. vidám hatásu kép melyet I. Ferenc József király vásárolt meg budavári képtára számára. Régibb kisebb igényü művei közül az Alamizsná-t, A két barát-ot s a Kis savoyard-ot kell felemlítenünk. B. 1884. Budapestre tette át lakását s jelenleg mint a festészeti mesteriskola igazgatója működik. A kiváló művész ujabb időkben csaknem kizárólag arcképek festésével foglalkozik. Enemü művei közül gr. Károlyi Gyula és Tisza Kálmán térdképei a legkitünőbbek. Ezek az arcképek nemcsak a hazai hanem a külföldi képkiállításokon is nagy fel tünést keltettek s több arany érmet szereztek a művész számára. B. legujabb történeti festménye a Budavár visszafoglalása a törököktől c. nagyméretü kompozició lesz, melynek elkészítésére már évek előtt a fő- és székvárostól kapott megbizást. B. a Ferenc József-rend lovagja s ezenkivül a «Pro lítteris et artibus» érem tulajdonosa.

3. B. János, jogi író, szül. Losoncon 1817. meghalt 1852. Ügyvéd, majd járásbiró volt. Egy ideig a Jelenkornak volt munkatársa s dolgozatai Széchenyinek figyelmét is fölkeltették; 1843. jelent meg tőle: Alkotmányozás vagy vélemény a megyei és sz. kir. városi kérdések iránt; 1845. megjelent műve: A szabadság és társadalmi rend elméletei 100 db arany jutalmat nyert. Több fordításon kivül, ezek közt Európai titkok, még két pályaművet irt: A magyarországi hitbizományok célszerü átváltoztatásáról (1845) és Ügyvédi viszonyok (1847).

4. B. József, publicista és történetiró, szül. Jaszenován, Árva vmegyében 1728 febr. 28., megh. Pozsonyban 1784 aug. 31. Tanult Jenában és Halléban s hazájába visszatérve, Praetensio Brandenburgica in Silesiam (Bécs 1758) c. művével nagy figyelmet keltett. Már előbb is adott ki Compendium Hungariae geographicum (Pozsony 1753 és 1768) c. munkát Bél Mátyás Notitiája után. 1755. a késmárki evang. főiskola rektora, 1760. pedig a pozsonyinak igazgatója lett. 1771. elfoglalva előbbi állását visszatért ujra Késmárkra. Ez időben adta ki Ungaria semper libera, suique juris et nunquam vel Principi vel genti alicui externae obnoxia c. művét (Bécs 1764). 1776. Pozsony szenátorrá választotta, 1784. pedig az elhalt Kollár Ferenc cs. kir. könyvtárnok helyébe II. József őt nevezte ki, de a kineveztetését tartalmazó levél olvasása közben szélütés érte, melynek következtében meg is halt. Irodalmi érdemeit Mária Terézia is elismerte és meg is ajándékozta őt. Már említett művein kívül fontosabbak: Conunentatio juridica critica de haereditario jure sereniss. domus Austriae in apost. regnum Hungariae (Eusebius Verinus névvel Bécs és Lipcse 1771). Jurium Hungariae in Russiam minorem et Podoliam, Bohemiaeque in Oswiciensem et Zatoriensem ducatus praeviae explicatio (Bécs 1772, u. o. u. a. évben franciául és németül is). Irt még több jogtörténeti munkát és értekezést, részben latin, részben német nyelven.

5. B. Miklós, hirlapíró, szül. Losoncon 1819., megh. Nyiregyházán 1862. jun. 14. Jogi tanulmányait Eperjesen végezte s 1842. ügyvédi oklevelet nyert. A szabadságharc alatt, mint népszónok és hirlapiró tette nevét ismeretessé. A szabadságharc lezajlása után elfogták és halálra itélték, de ez itéletet az uralkodó kegyelme fogságra változtatta, melyből 1863. szabadult ki. Az 1861. országgyülésen Nyiregyházát képviselte. Műve: A kenyérmezei csata (Pest, 1846. Életképek V. kötet).

Forrás: Pallas Nagylexikon