Bendemann

Ede, német festő, szül. Berlinben 1811 december 3.; bankár fia. 1828. Schadowhoz ment Düsseldorfba, 1830. pedig mesterével Olaszországba utazott. Több kisebb munkája után 1832. A gyászoló zsidók Babilonban cimü festményével (Kölni muzeum) a berlini műkiállításon nagy föltünést keltett, követték: Két leány a kútnál, Jeremiás Jeruzsálem romjain (1837 Hannover) és Az aratás cimüek. 1838. a drezdai művészeti akadémia tanára lett és a drezdai királyi palota 3 termét igen változatos és rendkívül díszes falfestményekkel diszítette. 1859. Schadow visszaléptekor ő lett a düsseldorfi akadémia vezetője. Düsseldorfi főműve a reáliskola dísztermében festett, a művészetre és tudományra, ipar- és kereskedelemre vonatkozó arcképekkel és gyermekallegóriákkal ellátott falfestményei. 1867. megvált az akadémiától, 1872. festette nagy művét: A zsidók elhurcolását a babiloni fogságba. 1881. 70. születése napja alkalmából a berlini egyetem bölcsészeti karától doktori diszoklevelet kapott. B. utolsó időben majdnem kizárólag arcképeket fest (neje arcképe). B. képein a lirai elem uralkodik, a mélabús gyász finom árnyalatával. Alaposan átgondolt kompoziciója, szabatos rajzu technikája és tetszetős szinezése a művészt és műveit igen népszerüvé tettek.

Forrás: Pallas Nagylexikon