Benedek

pápák, ha ezek sorába Peter de Luna-t is belevesszük, aki XIII. Benedek nevet vett föl Avignonban 1394. s IX. Bonifáccal szemben mint ellenpápa szerepelt, azonban 1409). a pisai zsinaton, valamint 1415. a konstanci zsinaton letétetett és a pápák sorában nem számít (megh. 1423.), akkor 15 pápát számítanánk e néven. Peter de Luna-t azonban, mint nem torvényes pápát, ki fogjuk hagyni. I. B. uralkodott 574 jun. 3-tól 578 jul. 30-ig. II. B. uralkodott 684-től 685 máj. 7-ig. Az anyaszentegyház mint szentet tiszteli. III. B. uralkodott 855-858-ig. Ellene Anastasius bibornok, kit IV. Leó kiközösitett, lépett fel mint trónkövetelő, azonban hasztalanul.IV. B. uralkodott 900--901-ig. Egyike a X. század jobb pápáinak. Lajos, Provence királyát és Berengar ellenesét Olaszország császárjának és királyának koronázta meg. - V. B. 964 óta pápa. Eleinte I. Ottó császár a laikus Leót tette önhatalmulag pápává, aki VIII. Leó nevet vette föl, de a nép B.-t ismerte el. I. Ottó Hamburgba vitte V. B.-t, ahol ez 965. meg is hal. Vele egyidejüleg VIII. Leó Rómában. - VI. B. 972-974-ig. A római B.-et, mialatt II. Ottó Németországban volt elfoglalva, börtönbe vetették s kiéheztetéssel tették el láb alól, mások szerint Crescentius konzul sajátkezüleg gyilkolta meg. - VII. B. a Conti grófok családjából; uralkodott 974-983-ig. Ellenpápája volt VII. Bonifác. - VIII. B., szinte a Conti grófok családjából. Uralkodott 1012-1024-ig. Mindjárt uralkodása kezdetén Gergely által, ki ellenpápája volt, elüzetett. De védelmére sietett II. Henrik 1013., akit VIII. B. ünnepélyesen fogadott, őt császárrá avatta és egy aranyalmával ajándékozta meg. 1016-ban a Szárdinia szigetéről átrontó szaracénokat megverte és Szárdiniát elvette. A görögöktől pedig Apullát szerezte meg. Alatta keletkezet a kamalduli szerzet.

X. B., az előbbinek unokája. 1033-ban, 18 éves korában, megvesztegetés utján jutott a pápai trónra. Erkölcstelen élete, erőszakoskodásai miatt a rómaiak elüzték 1038. s helyébe Sabina püspökét III. Szilveszter néven választották pápává. Visszahelyezvén erőszak utján, látta, hogy mily megvetéssel viselkedik iránta a római nép, eladta a pápai trónt Gratianus Jánosnak, ki VI. Gergely nevet vett föl. Azonban megbánta tettét és ujból mint pápa lépett föl, ugy, hogy három trónkövetelő állott egymással szemben. A sutrii zsinat, III. Henrik császár támogatása mellett, mind a hármat letette 1046. és helyébe Sindger bambergi püspököt emelte a pápai székbe 1047. II. Kelemen név alatt. B. ismét visszahelyeztetett, míg végre 1049. IX. Leó foglalta el a pápai széket. X. B. még arról nevezetes, hogy ő oldotta fel Kázmér lengyel herceget szerzetesi fogadalmai alól. Megh. 1056., állítólag bűnbánólag a grotta ferrata-i zárdában. - X. B. néven Mincius János bibornok jutott szintén megvesztegetés utján a pápai trónra 1058. Azonban 8 hónap elteltével letétetett és helyébe Sienában Gellért firenzei püspököt választották meg pápának, ki II. Miklós nevet vett fel. - XI. B., Boccassini Miklós, szegény szülők gyermeke Tredvisóból; később Domonkosrendü szerzetes, ostiai bibornok-püspök és végre 1303 okt. 22. egyhangulag pápának választatott. Szentéletü férfiu, 1733. a szentek közé soroztatott. Az anyaszentegyház jul. 7-én üli emlékét. - XII. B., Nouveau, máskép Fournier Jakab, szegény szülőktől származott Saverdune-ben; a cisztercita-rend tagja volt s mint ilyent általánosan fehér bibornoknak nevezték. Pápává 1334 dec. 23. választották meg s az Avignonban székelő pápák között a harmadik. Szándéka volt a pápai székhelyt ismét visszahelyezni Rómába de ez az olaszok forrongása miatt nem sikerült. Mint a nepotizmus és a szimonia ellensége tünt ki. Megh. 1342 ápril 25.

XIII. B., az Orsini-család sarja, a Domonkos-szerzet kiváló tagja volt, 1672 óta bibornok. Pápává 1724 máj. 29. választották. Bár ő maga a jámborság és jóság maga volt, pápai tekintélyének sokat ártott Coscia Miklós bibornok, aki álszenteskedés által bizalmát megnyerte s avval rutul visszaélt. XIII. B. többeket a szentek sorában avatott, köztük Gonzaga Alajost, Kostka Szaniszlót, Nepomuki Jánost. Meghalt 1730 február 21. - XIV. B., a legjelesebb pápák sorában említendő, különösen tudományossága miatt. Családi nevén Prosper Lambertini, az ősrégi Lambertini-család sarja, született Bolognában 1675 márc. 31. XII. Kelemen halála és 6 hónapig tartó konklave után 1740 aug. 17. Lambertinit választották meg pápának, aki a XIV. B. nevet vette föl. Augusztus 21. koronázta meg Marini bibornok és székét a legnagyobb ünnepélyességgel foglalta el. XIV. B., mint pápa, tetteiben és intézkedéseiben bölcs mérsékletet, lelkiismeretességet, jámborságot, és felvilágosodottságot tanusított; minden törekvése oda irányult, hogy alattvalóinak boldogságát és isten dicsőségét előmozdítsa; az egyházi fegyelem megtartására szigoruan vigyázott. Tudományosságának jellemzésére elég felemlítenünk egy kortársának állítását, hogy XIV. B. művei egész kis könyvtárt alkotnak. Különben eléggé tanuskodnak erről hátrahagyott munkái, igy p. De servorum Dei beatificatione et beatorum canonisatione c. műve, amelyet még mint bolognai érsek írt 1732-be; továbbá Quaestiones canonicae; De sacrificio Missae; de festis D. nostri Jesu Christi et B. M. Virginis munkái. Továbbá mint pápa adta ki hires munkáját: De Synodo Dioecesana. Fölemlítendő még azon gyüjtemény, amely a Bullarium és Constitutiones apostolicae cimet viseli XIV. B. roppant tudományával és szent életével kimeríthetetlen kedélyességet párosított, amely őt kiválóan jellemzi; e vidám kedélyt, amely oly sokszor nyilvánult szellemes ötletekben, még halálos ágyán is megőrizte. Utolsó szavai, amelyeket egy szülőföldjéről jött papnak mondott, ezek voltak: Ecce vester Prosper, quam est pauper. Sic transit gloria mundi! Meghalt 83 éves korában 1758 máj. 3-án. Műveit kiadta De Azevedo jezsuita atya (1747-51. 12 kötet, 1853. 8 kötet).

Forrás: Pallas Nagylexikon