Benedek Elek

Benedek Elek, a Székelyföld szülötte 1859. szeptember 30-án látta meg a napvilágot Erdővidék egy kicsi falujában, Kisbaconban. "Kicsiny falu az én falum, legkisebb az egész vidéken s a legszebb?. Egy hosszukó tál, melynek kicsorbult egyik vége, ebben a tálban egy csudaszép bokréta: ez az én szülőfalum. Ebben a faluban minden háznak van gyümölcsfás és virágos kertje, s május havában, amikor itt a gyümölcsfák virágba borulnak, Csíkorra tetejéről (a szomszédos "Csíkország" orra ez a hely) óriás bokrétát lát ájtatosan bámuló szemed." ? írja az Édes anyaföldem! c. könyvében.

A boldog kisbaconi diákévek után a székelyudvarhelyiek kevésbé örömteliek. A kollégium az élet iskolája, de a kultúrával való találkozást is jelenti az író számára. Nyelveket tanul, lelkes tagja az önképző körnek. Érettségi után hamarosan Pesten találjuk. Tanárnak készül, de lelke mélyén írói terveket táplál. Benedek Elek Sebesi Jóbbal, székelyudvarhelyi barátjával a korábban gyűjtött népköltészeti alkotásokat Gyulai Pálnak mutatta meg. A híres kritikusnak tetszett a székely népköltési gyűjtemény. Az első csatát tehát megnyerte. Egyetemi tanulmányait félbeszakította, újságíró lett.

Élete alkonyán visszatért szüloföldjére, ahol fáradhatatlanul küzdött tovább elképzeléseinek valóra váltásáért. Munka közben érte a halál 1929. augusztus 17-én.

Szerkesztette: Lapoda Multimédia