Benedek Gertrud

Királyné meggyilkolásában a Márk-féle krónika és átiratai szerint a Bór nemzetségbeli Bánk bán vett részt, mig Kun László udvari papja, Kézai Simon, az egész dologról hallgat. Márk a véres eseménynél száz évvel később szerkesztette össze krónikáját, s ha Kézai hallgatásával Bánk bán későbbi országos szereplését összevetjük, szinte hajlandók volnánk kétségbe vonni Márk adatának hitelességét, ha IV. Béla nem szólna róla egy 1240-ki oklevelében (Haz. Okl. VIII. 36), melyben Bány bánnak a bolondóci várjobbágyok szomszédságában volt egykori birtokait Geche barsi főispánnak ajándékozza; IV. Béla ugyanis ezeket mondja: «Bancu egykori bán felségsértés miatt, t. i. édes anyánk meggyilkolására összeesküdött, minden jószágát elvesztette, és joggal, mert nagyobb büntetésre is méltó lett volna.» Ha tehát a fönt említett B. nevüek közül valaki, csakis Bánk bán lehetett az a Korláth fia B. dux (vajda, bán), kit II. Endre egy 1221-ki oklevele szerint, valószinüleg az előző években, számüzött és minden jogától megfosztott. (12191220 között kellett történi, mert 1218 Bánk még tótországi bán volt, 1221. pedig már országbiró és fehérmegyei főispán.) Meglepő azonban, hogy Endre király mily kimélettel beszél róla. Két évvel Gertrud megöletése után, 1216., úgy említi az egykori Bancho nádort mint «hűséges jobbágyát» (Árp. Uj Okl. XI. 139) s még mikor számüzetését és jószágai elkobzását említi, akkor is majd hogy nem mentegetődzik, hogy ámbár B. dux úgy neki, mint Imre királynak kiváló szolgálatokat teljesített, mégis az idők változtával, mely a nagyok lelkét gyakran érzelmeik megmásítására kényszeríti, megneheztelt rá és száműzte. (Cod. Dipl. III. 1. 316.) Ezen oklevél Bánk bán viszonyaira nézve a következő adatokat szolgáltatja: a) az 1221. számkivetett B. dux Korláthnak volt a fia; b) felesége a Konstancia királynéval, Imre nejével Arragoniából beköltözött Thota asszony volt, Simon ispán és Mihály nőtestvére, akik nem tévesztendők össze a Gertrud meggyilkolásában részt vett Kathiz-nembeli Simon bánnal v. testvérével, Mihály bánnal; c) midőn B. dux Thotát nőül vette, neje részére Imre királytól és Konstanciától 1202. Martonfalvát vagyis a mai Nagy Martont és Boioitthot (Bojot) kapta, melyek B dux javainak elkobzása után is Thota asszony birtokában maradnak s e végből Endre király átirja és Thota asszony részére megerősíti Imre király 1202-ki adománylevelét. Mindezen adatokat Kun László udvari papja, Kézai Simon is említi kronikájában azzal a különbséggel, hogy Martonfalvát németesen Meretinsdorfnak nevezi, a Nergedsceg körülí Boidt falut pedig nem B. dux birtokának, hanem a bojoti grófok első szállásának mondja, melyet az arragoniai Bojot várról nevezték el ekképen. Imre király 1202-ki adománylevele (Cod. Dipl. III. 1. 318-319) módot nyujt arra, hogy B. nádort és vajdát el nem tudjuk választani Bánk bántól.

Forrás: Pallas Nagylexikon