Királyné meggyilkolásában a Márk-féle krónika
és átiratai szerint a Bór nemzetségbeli Bánk bán vett részt, mig Kun László
udvari papja, Kézai Simon, az egész dologról hallgat. Márk a véres eseménynél
száz évvel később szerkesztette össze krónikáját, s ha Kézai hallgatásával Bánk
bán későbbi országos szereplését összevetjük, szinte hajlandók volnánk kétségbe
vonni Márk adatának hitelességét, ha IV. Béla nem szólna róla egy 1240-ki
oklevelében (Haz. Okl. VIII. 36), melyben Bány bánnak a bolondóci várjobbágyok
szomszédságában volt egykori birtokait Geche barsi főispánnak ajándékozza; IV.
Béla ugyanis ezeket mondja: «Bancu egykori bán felségsértés miatt, t. i. édes
anyánk meggyilkolására összeesküdött, minden jószágát elvesztette, és joggal,
mert nagyobb büntetésre is méltó lett volna.» Ha tehát a fönt említett B.
nevüek közül valaki, csakis Bánk bán lehetett az a Korláth fia B. dux (vajda,
bán), kit II. Endre egy 1221-ki oklevele szerint, valószinüleg az előző
években, számüzött és minden jogától megfosztott. (12191220 között kellett
történi, mert 1218 Bánk még tótországi bán volt, 1221. pedig már országbiró és
fehérmegyei főispán.) Meglepő azonban, hogy Endre király mily kimélettel beszél
róla. Két évvel Gertrud megöletése után, 1216., úgy említi az egykori Bancho
nádort mint «hűséges jobbágyát» (Árp. Uj Okl. XI. 139) s még mikor számüzetését
és jószágai elkobzását említi, akkor is majd hogy nem mentegetődzik, hogy ámbár
B. dux úgy neki, mint Imre királynak kiváló szolgálatokat teljesített, mégis az
idők változtával, mely a nagyok lelkét gyakran érzelmeik megmásítására
kényszeríti, megneheztelt rá és száműzte. (Cod. Dipl. III. 1. 316.) Ezen
oklevél Bánk bán viszonyaira nézve a következő adatokat szolgáltatja: a) az
1221. számkivetett B. dux Korláthnak volt a fia; b) felesége a Konstancia
királynéval, Imre nejével Arragoniából beköltözött Thota asszony volt, Simon
ispán és Mihály nőtestvére, akik nem tévesztendők össze a Gertrud
meggyilkolásában részt vett Kathiz-nembeli Simon bánnal v. testvérével, Mihály
bánnal; c) midőn B. dux Thotát nőül vette, neje részére Imre királytól és
Konstanciától 1202. Martonfalvát vagyis a mai Nagy Martont és Boioitthot
(Bojot) kapta, melyek B dux javainak elkobzása után is Thota asszony birtokában
maradnak s e végből Endre király átirja és Thota asszony részére megerősíti
Imre király 1202-ki adománylevelét. Mindezen adatokat Kun László udvari papja,
Kézai Simon is említi kronikájában azzal a különbséggel, hogy Martonfalvát
németesen Meretinsdorfnak nevezi, a Nergedsceg körülí Boidt falut pedig nem B.
dux birtokának, hanem a bojoti grófok első szállásának mondja, melyet az
arragoniai Bojot várról nevezték el ekképen. Imre király 1202-ki adománylevele
(Cod. Dipl. III. 1. 318-319) módot nyujt arra, hogy B. nádort és vajdát el nem
tudjuk választani Bánk bántól.
Forrás: Pallas Nagylexikon