1. (Benedictis) János Battista, olasz matematikus, szül.
Velencében 1530. aug. 14., megh. Torinóban 1590 jan. 25. A savoyai herceg
filozofusa és matematikusa volt. Legnevezetesebb műve Diversarum speculationum
math. et physicarum liber c. alatt jelent meg Torinóban 1585., melyben ő már
némely tekintetben Aristoteléstől független nézeteket ad elő. Műveiből tudjuk,
hogy ismerte a centrifugális erőt és tudta azt is, hogy a centrifugális erő
megszünése után a forgatott test az érintő irányában mozog tovább. B. a
mekanikában Galilei úttőrői közé tartozott.
2. B. Vincze gróf, francia államférfiu, szül. Bastiában,
Korzika szigetén, 1817 ápr. 29. 1846. francia konzul volt Kairóban, ahol egy
fiatal görög nővel kelt egybe. 1848. előbb Palermóba, később pedig Maltába
helyezték át. 1851. Lavalettet, mint követs. titkár, Konstantinápolyba kisérte,
ott 1854. ügyvivő lett, 1855. visszahívták Párisba, ahol a
külügyminisztériumban magasrangu állást kapott. Az 1856. kongresszus alatt
titkári minőségben szerepelt. Mivel az olasz kérdésről Cavourral és az olasz
egység előharcosaival már korábban értekezett, a császár 1861 aug. 10. nyomban
az olasz királyság elismerése után, Torinóba nevezte ki francia követnek, hol
alkalmilag a pápa és az olasz királyság közötti kibékülésnek útját kellett
volna egyengetnie. E feladatot azonban B. nem tudta megoldani, amiért a császár
őt 1862 augusztusban visszahívta és 1864 novemberben mint követet Berlinbe
küldte, hol kezdetben Poroszországot, a kötendő szövetség fejében, holmi
területi nagyobbítással biztatta. Az 1866-ki háború idején a nikolsburgi
alkudozások alkalmával Mainz és a Pfalz átadását követelte Franciaország
részére, de hasztalan. 1867. Poroszország beleegyezését igyekezett kivívni
Luxemburg megszerzéséhez. Majd pedig Bismarckkal egy - írásba foglalt -
tervezetet közölt, mely szerint Dél-Németország Poroszországhoz, Belgium pedig
Franciaországhoz volna csatolandó. Habár e törekvések sikertelenek maradtak,
mindazonáltal Napoleon B.-t érdemeinek elismeréseül 1869 máj.-ban grófi rangra
emelte. Midőn 1870 junius havában Lipót hohenzollerni herceg spanyol
trónjelöltsége nagyon felizgatta a kedélyeket, B. megbízása értelmében arra
iparkodott rávenni a porosz királyt, hogy ez a herceget a jelöltség
elfogadásától eltiltsa. B. julius 4. ez ügyben kérdést intézett Bismarck
kancellárhoz, júl. 9. és 11. pedig Emsbe magát Vilmos királyt meginterpellálta
ez ügyben. Noha mind Bismarcktól, mind pedig Vilmos királytól megnyugtató
választ nyert, B. Napoleon megbízásából arra a kötelező igéretre akarta Vilmos
királyt kényszeríteni, hogy ez a jövőben sem fogja Lipót herceg jelöltségét
támogatni. Vilmos király nem volt hajlandó ilyféle kötelezettséget elvállalni,
midőn pedig B. ez ügyben jul. 13. újból és kevésbbé ildomos módon kihallgatást
kért, a király azt üzentette neki, hogy nincsen semmi mondanivalója. B. erről
jelentést tett a császárnak, ki ennek az incidensnek révén, a hadüzenetre
határozta el magát. B. jul. 14. visszautazott Párisba, Bismarck pedig, hogy a
kitörő háborúban az angol közvéleményt a németeknek biztosítsa, a B.-től
átadott, Belgium bekebelezésére vonatkozó okiratot átadta lord Loftus angol
követnek és egyúttal a Times c. angol lapban is közzétette. B.: Ma Mission en
Prusse c. műben felelt Bismarck vádjaira és igazolni iparkodott diplomáciai
eljárását (Páris 1871). A császárság bukásával egyébiránt politikai pályája
véget ért. Az államszolgálatból való elbocsáttatása (1871 aug. 16.) óta mint
magánember él mag Ajaccióban, majd Olaszországban. Midőn 1893 jan. havában
Bismarck ellenfelei azt fogták reá, hogy ez a jul. 13-ki Párisba küldött
távirat szövegét, Vilmos király tudtán kívül, szándékosan oly sértően fogalmazta,
hogy a háborút kikerülhetetlenné tegye, B. is még egyszer hozzászólt a
hadüzenet kérdéséhez, de szava meghallgatatlanul hangzott el; ő maga is 1870
óta élő halott számban megyen.
Forrás: Pallas Nagylexikon