Benedict

Gyula, német zongoraművész és zeneszerző, szül. Stuttgartban 1804 dec. 24., megh. Londonban 1885 jun. 5. B. apja zsidó bankát volt, ki fiát gondos, tudományos és művészeti nevelésben részesítteté. B. 1822-1825-ig Bécsben a Kärtnerthor-színház karmestere volt, azután beutazta Német- és Olaszországot; Nápolyban, hol a katolikus hitre tért, a San-Carlo szinház zeneigazgatója lett, de mint zongoraművész is tetszést aratott több olasz városban. 1831. Párisban ment, hol Bériot- és Malibrannal ismerkedett meg, kiknek ösztönzésére 1832. Londonba költözött. Egy nagyobb hangversenyutazást kivéve, melyet 1850-től 1850-ig Lind Jennyvel Amerikában tett, B. szintén állandóan Londonban maradt és mint zongoraművész, zeneszerző és karmester tekintélyes állást vívott ki magának, amint azt lovaggá avatása 1871., számos rendjele és londoni tevékenységének 40 éves jubileuma (1875 máj. 18.) bizonyítják. Számos zongoraművet (szonáták, variációk, fantáziák, szalon- és hangversenydarabok), a Rose of Erin, Ernesto e Giacinta és Portoghesi a Goa c. operákat írta.

Forrás: Pallas Nagylexikon