(lat.) a. m. jótétemény és jogkedvezmény; a középkorban,
visszavehető hűbér; oly javak megjelölésére is használják, amelyeknek
haszonélvezetét fizetésül átengedik. - B. abstinendi. A római jog szerint az
örökség megszerzéséhez rendszerint annak elfogadása (aditio hereditatis)
szükséges, az örökösök tehát a javukra megnyilt örökségben csak akkor
örökölnek, ha akarnak, s azért önkéntes örökösök (voluntarii heredes). Bizonyos
személyekre nézve azonban ettől eltérőleg az a szabály állott fenn, hogy ezek
az örökség megnyíltával (delatio) közvetlenül a törvény erejénél fogva (ipso
jure), tehát szükségszerüen megszerzik az örökséget, akár akarják akár nem, s
azért szükségszerü örökösök (necessarii heredes). Ettől a kényszerü és sokszor
(jelesül ha a hagyaték adósságokkal tul volt terhelve) éppen nem kivánatos
örökléstől való menekülésre szolgált a B. vagyis az örökség visszautasításának
joga, szószerint: tartózkodás jogkedvezménye, igy nevezve azért, mert csak
addig volt gyakorolható, mig az örökös az örökségbe való beavatkozástól
tartózkodott. A modern jogok, amennyiben azt az álláspontot foglalják el, hogy
az örökség megszerzéséhez annak elfogadása nem szükséges, hanem megszerzése az
örökség megnyiltával a törvény erejénél fogva történik, a visszautasítási jogot
feltétlenül elismerik, s annak gyakorlatára bizonyos záros határidőt tüznek ki.
- B. adhaesionis (lat.) a. m. (védelmezett) csatlakozás jogkedvezménye, mely
szerint több vádlott-társ esetében a felebbező vádlott előnyére szolgáló
tekintet alapján, ha az bűntársaira is kiterjed, az itélet az utóbbiak javára
is megváltoztatandó, habár ezek felebbezéssel nem éltek is, hanem az itéletben
megnyugodtak. A biróság tehát ebben az esetben úgy tekinti a dolgot, hogy a nem
felebbező vádlottak a felebbező vádlott-társ felebbezéséhez csatlakoztak. A B.
az anyagi igazságot kereső büntető pernek feltétlen követelménye. Mily
megsértése volna az anyagi igazságnak, ha p. a felsőbb biróság azt látná, hogy
az alsó biró a büntető törvény téves felfogása alapján büntetendőnek
nyilvánított oly cselekményt, mely a büntető törvény szerint nem büntetendő, s
az itéletet még is csak a felebbező, habár kézzelfoghatólag ártatlanul elitélt,
bűntársai pedig az anyagilag igazságtalan itéletet helybenhagyni volna
kénytelen, pusztán azért, mert ezek a vádlottak ügyefogyottságuk miatt az
itéletben megnyugodtak! A B.-ot birói gyakorlatunk is egész terjedelmében
elismeri, s alkalmazása éppen nem tartozik a ritkaságok közé. - B. cedendarum
actionum. A római jogban a kezesnek biztosított jog, melynél fogva az általa
kielégített hitelezőtől a főadós elleni követelésének s az annak biztosítására
a főadós által esetleg rendelt zálogjognak átengedését követelheti. Az
intézménynek alapja az a felfogás, hogy a kezesnek magánál a kezességi
viszonynál fogva a főadós irányában nincs igénye, a kezességi viszony alapján
tehát a főadós ellen viszontkereseti joga nincs. E jogkedvezményre azonban nem
vagy legalább nem mindig volt szükség, mert a kezes, ha a főadós megbizásából vállalt
kezességet, a megbizás alapján (az u. n. contraria mandati actio-val vagyis a
megbizottat a megbízó ellen illető keresettel) ha pedig megbizás nélkül járt
el, a megbizás nélküli ügyvitel alapján (az u. n. contraria mandati actióval az
ügyvivőt - negotiorum gestor - az ügytulajdonos - dominus negotiorum - azaz az
ellen, kinek ügyében eljárt, illető keresettel) érvényesíthette igényeit. A
modern jogfelfogás szerint a kezes a kezesség alapján bir a főadós ellen
viszontkereseti joggal, illetve a hitelező követelése a törvény erejénél fogva
- ipso jure - megy át a kezesre, aki a hitelezőt a főadós helyett kielégítette,
mindez természetesen csak annyiban, amennyiben a főadós és a kezes közötti
külön jogviszony az igényt ki nem zárja. - B. competentia. A római jogban oly
jogkedvezmény, melynél fogva az adós hitelezőjétől követelhette, hogy ez neki
annyit hagyjon meg, amennyi életfentartására szükséges. E jogkedvezmény csak
bizonyos személyeket illetett meg. - B. dationis in solutum pedig az adósnak
joga, melynél fogva készpénz hiányában legjobb dolgait birói becslés szerint a
hitelezőnek fizetés fejében átengedhette. A hitelezőnek megfelelő
kötelezettsége, hogy az átengedett dolgokat kifizetés fejében átvegye, kivitelt
képez azon általános elv alól, hogy a hitelező azon dolog helyett, melyet
követelhet, más dolgot elfogadni nem tartozik. Aliud pro alio invito creditori
solvi non potest. - B. deliberandi meggondolási idő, az örökjogban azon
határidő, amely alatt némely törvényhozások szerint az örökös nyilatkozni
tartozik, vajjon a végrendelet, vagy törvényes örökösödés utján reá háramlott
örökséget elfogadja-e. L. még Örökösödés. - B. divisionis. Ha valakiért - a
főadósért - többen vállalnak kezességet, a társkezesek ellenkező kikötés
hiányában a hitelezőnek egyetemleg felelősek, azaz a hitelező a társkezesek
bármelyikétől az egész követelését igényelheti. A római jog ezzel szemben a
társkezesek javára azt a jogkedvezményt hozta be, hogy a perbe vont társkezes
követelhette, hogy a követelés csak egyik részének fizetésére köteleztessék,
amennyiben társai is fizetésképesek. Később e jogkedvezmény némely más
egyetemleges adósokra is kiterjedt. - B. inventarii a leltárjog jogkedvezménye.
Némely törvényhozások szerint az örökös, minthogy az örökhagyó összes vagyoni viszonyaiba
lép, az örökhagyó összes vagyoni viszonyaiba lép, az örökhagyónak összes
adósságaiért és pedig nemcsak az örökség erejéig, hanem feltétlenül, tehát
amennyiben az örökségből ki nem futja, saját vagyonával is felelős. Ennek a
veszélynek elhárítására szolgál a B., mely abban áll, hogy az örökös, aki
kijelenti, hogy az örökséget csak a hagyaték leltározása mellett fogadja el, a
hagyatékot terhelő adósságokért csak öröksége erejéig szavatol. L. Örökösödés
is. - B. juris, a törvény által biztosított kivétel az általános szabályt
felállító törvény alól bizonyos személyek, dolgok vagy jogviszonyok javára. -
B. ordinis seuexcussionis (németül: Einrede der Vorausklage). A kezest
megillető az a jog, melynél fogva követelheti, hogy a hitelező követelését elébb
a főadós ellen érvényesítse, s ellene csak azután és annyiban forduljon,
amennyiben a főadós vagyonából kielégítést nem nyert. L. Kezesség. - B.
personae és causae. Az első alatt a személyek bizonyos osztályának (p. o. a
kiskoruaknak), a másik alatt a dolgok vagy jogviszonyok bizonyos osztályának
(p. o. csőd esetében bizonyos követeléseknek) biztosított jogkedvezményeket
értjük. A B. lényege a kedvezményezettnek általánosságban, tehát nem egyénileg
(individualiter) meghatározása, mert utóbbi esetben nem B., hanem
privilegiumról - kiváltságról - szólunk. - B. separationis. Az örökségi
hitelezőknek az a joga, melynél fogva követelhetik, hogy az örökhagyó vagyona
az örökösnek vagyonától külön választassék s első sorban, tehát az örökösnek
saját hitelezői fölötti elsőbbséggel az ő kielégítésökre fordíttassék. Az
örökségi hitelezőknek ez a joga a hagyományosokra is kiterjed. A B. egyházjogi
szempontból l. Egyházjavadalom.
Forrás: Pallas Nagylexikon