Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Beneke... ----

Magyar Magyar Német Német
Beneke... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Beneke

1. Frigyes Ede, német bölcsész, szül. Berlinben 1798 febr. 17., megh. 1856. Szülővárosában a gimnáziumot bevégezvén, az 1815-iki hadjáratban mint önkéntes vadász vett részt, 1816. a hallei egyetemen a hittudományokra adta magát, de már a következő évben Berlinben bölcsészeti tudományokat folytatott. Irányát (empirizmus) két munkája jellemzi; Erfahrungsseelenlehre als Grundlage alles Wissens (Berlin 1820) és Erkenntnislehre nach dem Bewusstsein der reinen Vernunft (Jena 1820). Nemsokára ezután a berlini egyetemen magántanárrá lőn, de mivel egy 1820. megjelent munkájában; Grundlegung zur Physik der Sitten anyanyelvi tanokat véltek felismerthetni, az előadásoktól eltiltatott. E vád ellen védekezett Schutzschrift für meine Grundlegung zur Physik der Sitten (lipcse 1823) és 1824-ben Göttingába ment, hol ismét mint magántanár nyert alkalmazást. Ottani tartózkodása alatt megjelentek tőle; Beiträge zu einer rein seelenwissenschaftlichen Bearbeitung der Seelenkrankheitskunde (lipcse 1824) és Psychologische Skizzen (1827). Ez évben jutott ismét Berlinbe, hol Hegel halála után, 1832. a bölcsészettan rendkivüli tanára lőn. 1854. márc. 1-én eltünt és 1856 tavaszán a Charlottenburg melletti hajócsatornában találták meg holttestét. Az említett műveken kivül még számos munkát tett közzé, melyek közül különösen említendő: Lehrbuch der Psychologie als Naturwissenschaft (Berl. 1877, 4 kiad.); Erziehungs- u. Unterrichtslehre (Berlin 1876, 4 kiad.); Grundklinien der Sittenlehre (Berlin 1837-41); System der Logik als Kunstlehre des Denkens u. o. 1842), melyek mindegyikében a lélektan alapján fejti ki eszméit, mert bizonyos tekintetben az képezi egész rendszerének alapját, melynek minél alaposabb kifejezésére és feldolgozására 1851-53-ig folyóiratot is adott ki; Archiv für die pragmatische Psychologie. Nem tagadja, miként Herbart, a lelki tehetségeket, de azokat csupán a tapasztalásból véli kimeríthetőnek és négy alapműveletre (Grundprocesse) vezeti vissza. Tantételei sok tekintetben Herbart tanaira emlékeztetnek és csak új terminologiával vannak ellátva. B. pedagogiai rendszere sok jelest tartalmaz és méltán nyerte el a közelismerést.

2. B. Frigyes Vilmos, a kórboncolástan tanára Marburgban, szül. Celleben (Hannover) 1824-ben, megh. 1882. Doktor lett 1846. Először gyakorló orvos Celleben, azután katonaorvos, majd a londoni német kórház orvosa volt. 1851. Hannoverben telepedett le. 1853. udvari orvosa lett az odenburgi nagyhercegnek. 1858. titkos orvosi tanácsosi címet nyert és a marburgi kórbonctani intézet igazgatójává nevezett ki. 1863 rendkivüli, 1867. rendes tanárává lett ugyanott a kórboncolástannak. Munkái: Der phosphorsaure Kalk in physiologischer und therapeutischer Beziehung; Zur Entwickelungsgeschichte der Oxalurie; Studien über das Vorkommen, die Verbreitung und die Function von Gallenbestandheilen in den thierischen und pflanzlichen Organismen; Constitution und constitutionelles Kranksein des Menschen.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is