Bengáli nyelv és irodalom

A kihalt prakritból, a szánszkrit nyelv népies formájából támadt tiz árja nyelv egyike. Előindia Bengália nevü országában mintegy 40 millió ember beszéli Szókincse tiszta hindu, de a maghódított nem árja őslakosság nyelvéből is nem egy szót vett át. Sajátos, a Nepál tartományban uralkodó és a buddhista pali ábécéhez sokban hasonlító betükkel él. Nyelvtanokat és szótárakat irtak Carey (1805), Haughton (1821 és 1841), Yates (1847) és mások. A bengáli irodalom meglehetős terjedelmes, de csak kevés eredeti költőt és irót tud felmutatni. Végtelen sok benne a fordítás és az utánzás. A hindu vallás követői a szánszkrit, a mohammedánok, a persa és a hindosztáni költészet befolyása alatt állanak. A Rámájana, Nala és Damajanti a szent Bhagavad-gitá, Kalidásza kedves költeménye, a Felhőposta, megannyi remeke az ó-ind irodalomnak, többé-kevésbbé sikerült átdolgozásokban bengáli nyelven is olvashatók. Jóformán minden nevesebb persa és hindosztáni költő le van még fordítva bengálira, Firduszi és Dsámi Bengáliában csaknem oly ismeretesek az ottani moszlimek körében mint Iránban. Mindinkább érezhetőbbé válik az angol nyelv és irodalom hatása. Tudományos munkákon kívül elbeszéléseket, sőt drámákat is fordítanak bengálira, így Csandra Ghos Shakespeare Velencei kalmár-jának lefordításával szerzett érdemeket. Az irodalmi élet fellendülését bizonyítja az a körülmény, hogy Bengáliában jelenleg 40 nyoma működik. Bearnes John, Grammar of the Bengali Language (Oxford, 1891). B. nyelvtanokat irtak még: Yates, Forkes és Sama Tsaran Sirkar.

Forrás: Pallas Nagylexikon