Benkendorf

1. Konstantin, orosz tábornok és diplomata, szül. 1785., megh. 1828 aug. 6. 1812. mint őrnagy részt vett a borodinói és szmolenszki stb. ütközetekben. 1813. egy hadtest élén egész Kasselig nyomult előre. Kitüntette magát a fuldai és hanaui csatákban és a Rajna átlépésénél. Francia területen mint vezérőrnagy egy könnyü hadcsapat élén a Soissons, Brienne és Craonne melletti ütközetekben mindenütt ott volt, része volt Reims bevételében s a győzőkkel együtt vonult be Párisba. A béke megkötése után a diplomáciára adta magát, 1820-tól 1826-ig mint rendkivüli követ szerepelt a stuttgarti és karlsruhei udvaroknál. A persa háború kitörésekor ujra a hadseregbe lépett s tábornoki minőségben győzelmesen harcolt Ecsmiadzin és Erivan mellett, Araxesznél pedig a hasonlíthatatlanul nagyobb ellenséget csaknem megsemmisítette. Ezért dandárparancsnokká nevezték ki s mint ilyen 1828. a cárt főhadsegédi minőségben kisérte a török háborúba; jul. 19. megszállta Pravady bolgár várost s innen teljesen uralkodott az ellenség felett. Ugyancsak ott halt meg ideglázban. - A két Benkendorf-testvér nővére volt a diplomáciai világban általában ismert Liven Dorottya hercegné.

2. B. Konstantin gróf, orosz tábornok és diplomata, az előbbi fia, szül. 1817., megh. Párisban 1858 jan. 28. Katonai pályáját a Kaukázusban kezdte, hol Veljaminov és Voroncov alatt szolgált. Mint orosz katonai biztos Berlinbe ment; 1855. részt vett a keleti háboruban, a béke megkötése után pedig 1857. rendkivüli meghatalmazottként Spanyolországba került, majd dandárparancsnoki rangban, mint követ, Stuttgartba. Halálát többszörös sebei idézték elő. Halála után jelent meg Souvenir intime d"une campagne au Cauase c. munkája Párisban, 1858.

3. B. Sándor gróf, orosz tábornok, szül. Revalban 1783., megh. 1844 szept. 23. Szülőhelyén német nevelésben részesült. Pál császár meggyilkolásakor őt is bűnrészességgel gyanusították. Ennek dacára a Pál után trónra lépett I. Sándor cárnak bizalmas embere volt, ott volt a cár kiséretében ennek németországi és franciaországi hadjárataiban, ahol előbb vezérőrnagyi, majd lovassági tábornoki rangra emelkedett s mint ilyen Miklós nagyherceg szárnysegéde lett; később a birodalmi tanácsban foglalt helyet, s 1832. birodalmi grófi rangot nyervén, a rendőrség főparancsnokává nevezték ki. E hivatalára különösen azzal tette magát méltóvá, hogy a Sándor cár halálával az uralkodó család ellen szőtt összeesküvést ő fedezte fel s ő nyomta el. Miután Klejnmichel tábornok végre is felibe kerekedett, ő minden tisztségéről lemondva, 1844 tavaszán Németországba ment s onnan való visszautazása közben halt meg.

Forrás: Pallas Nagylexikon