Benkő József

Ref. lelkész és teol. tanár, szül. Bardócon 1740 dec. 20., megh. Középajtán 1814 dec. 28. Tanul Székelyudvarhelyt és Nagy-Enyeden. Elvégezvén itt a teologiát, 1765 tavaszán atyja helyébe papnak Középajtára ment. Az erdővidéki egyházmegyének 1775-ben jegyzője, 1785. esperese lett. A harlemi tudós társaság 1781. tagjává választotta. 1787 elején az egyházi főtanács által a székelyudvarhelyi kollégium teol. tanárává neveztetvén ki, ez év őszén tanszékét el is foglalá. Még két évet sem töltött ebben az állásban s már le kellett róla mondania. A főtanács évi 150 frt segélyt rendelt számára, midőn minden hivatal nélkül középajtai kis birtokára vonult. 1793. tavaszán köpeci lelkész lett, de hat évvel később az egyházközség érdekében ismét nyugalomba helyeztetvén, visszament Középajtára. Később törvényellenes esketéseiért minden papi teendő végzésétől eltiltatott. Ő kezdte Erdély növényeit először - kár hogy termőhely nélkül - ismertetni. Közép-Ajtán botanikus kertje volt, amelyben 600-nál több növényt termesztett. Növénytani munkái: Transsilvania sive Magnus Transsilvaniae Principatus (Bécs 1778); az I. köt. 103-115. I. Erdély termesztett növényét, az 115-126. l. pedig a vadon termőket ismerteti. Közép-ajtai dohány (Szeben és Kolozsvár 1792). A Közép-ajtai szkumpia vagy ismeretesebb nevén ecetfa és annak kordoványbőr készítésére való haszna (Kolozsvár 1796). Ezt a munkát I. Ferenc császár 20 aranyat nyomó aranyéremmel tüntette ki, megjelent u. o. németül is. Legnevezetesebb botanikai tekintetben a Fürészes bővebb nevezeti és Nomina vetetabilium növényszógyüjteménye, a Magyar könyvház I. (1783) 317-432. I. és II. (1783) köt. 405-432. I. Tanulmányozta a már előtte megjelent növénytani munkákat, de legtöbbet saját utazásaiban gyüjtött és alkotott. B: e szógyüjteményét kellő figyelemre méltatva, világos, hogy a nomeklaturában a Dioszegiéknek tulajdonított érdem nagy részében B.-nek méltán kell osztoznia. Munkálkodásának főiránya azonban az erdélyi honismertetés és történeti kútfők nyomozása volt, melyekben méltán megilleti az úttörő és alapító név, annál is inkább, mivel számos jeles tudós szorgalmas működése csak a legujabb időkben volt képes e téren annyira haladni, hogy tulszárnyaltassék az, amit ő a mult század végén s a jelennek elején egymaga el tudott érni. Munkái: Bononiai mese, Nagy-Enyed 1764 (latinból); Transsilvania (I.-II. köt.); Vindobonae (1777-78). (Harmadik kötetéből 1790. öt ív ki lett nyomtatva, de aztán félben maradt.) Milkovia, sive antiqui episcopatus Milkoviensis... explanatio (I.-II. köt.). U. o. 1781; Imago specuum M. Principatus Transsilvaniae admirandorum hucusque plurima ex parte incognitorum, Harlem 1781. (A harlemi tudós társaság lefordíttatta holland nyelvre is.) Diaetae sive rectius comitia Transsilvanica, Cibinii et Claudiopoli, 1791; Imago inclitae in Transsilvania nationis siculicae hitorico-politica. U. o. 1791. (Magyarra fordította L. S. R.) Az 1874. évi oláh zendülésről irt müvéből az első ív szintén megjelent, a többi kéziratban maradt. Ugyancsak kéziratban maradt számtalan, főleg történelmi munkája és forrásgyüjteménye, melyek jobbára igen nagybecsü adatokat foglalnak magukban. Különböző folyóiratok és hirlapok több munkáját tartalmazzák különösen értekezéseket és tudósításokat. V. ö. Gr. Mikó Imre, Benkő Imre élete és munkája, Pest 1867. Borbás B. tiszteletére nevezte a Primula Benkőianát a Királykő havasról.