Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Bennigsen... ----

Magyar Magyar Német Német
Bennigsen... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Bennigsen

régi szász nemesi család, mely a XIII. században a B.-várat (Kahlenberg mellett) építé.

1. B. Levin Ágost Teofil gróf, orosz tábornok, szül. Braunschweigban 1745. febr. 10., megh. Hannoverában 1826 okt. 3. Mint hannoverai százados résztvett a hétéves háboru végső szakában. Atyja halála után birtokai kezelését vette át, de miután vagyonát elverte, 1773. orosz szolgálatba lépett. Harcolt a törökök (1774), a lengyelek (1794) és a persák ellen (1796). Része volt a Pál cár élete ellen szőtt összeesküvésben (1801). I. Sándor cár Livánoi főkormányzójává s lovassági tábornokká tette. 1805. Ausztria, 1806. Poroszország oldalán harcolt hadával a franciák ellen. Pultuszk mellett Lannes támadását verte vissza. Sándor cár érdemei elismeréséül 1807 jan. 1. orosz fővezérnek nevezte ki. Mint ilyen vitézül állta meg helyét Eylau mellett (1807 febr. 7-8.). Friedland mellett ellenben legyőzetett. A tilsiti béke után (1807-12) jószágain élt, Vilna környékén. 1812. azonban ismét a cár oldalán termett: harcolt Bordino mellett s meggyőzte Muratot Tarutinónál (okt. 18.). Kutuzovval nem tudván megegyezni, beadta lemondását; a cár azonban már 1813 elején az ujonnan szervezett lengyel hadsereg élére állító őt, mire Lipcse alá sietett, ahol okt. 17. este felé megérkezett s másnap, mint a szövetséges had jobb szárnyának fővezére a franciákat megfutamította. Sándor cár még a csatatéren emelte grófi rangra. A háboru folyamában több várost foglalt vissza, azután Hamburg ostromára sietett, mely várost az első párisi békéig tartotta ostromzár alatt. Később még egyszer elvállalta az orosz hadsereg fővezérségét Besszarábiában; de betegeskedése miatt nemsokára visszavonult (1818) s haláláig Hannoverában élt. Jeles taktikai művének cime: Gedanken über einige Kenntnisse, dei einem Offizier der Cavallerie vorzüglich nöthig sind (Riga 1794, új kiadás Vilna 1801). (V. ö. Allg. Deutsche Biogr. I. 337.)

2. B. Rudolf, német államférfiu, szül. Lüneburgban 1824 jul. 10. Miután Göttingában és Heidelbergában jogi tanulmányait elvégezte, 1846. államszolgálatba lépett. 1854. a göttingai főtörvényszék birája lett s miután 1856. a második kamarába választották, a szabadelvü-nemzeti ellenzéknek vezérévé emelkedett. Ő szerkesztette azt az iratot, melyben 35 hannoverai politikus (1859 jul. 19.) kinyilatkoztatta, hogy Németországnak erős központi hatalomra van szüksége s hogy ez más nem lehet, mint Poroszország. Hasonló irányu mozgalom keletkezett Türingában is, aminek kifolyása a német nemzeti egyesület alapítása volt, melynek elnökévé B.-t választották. Az 1866-iki háboru küszöbén intve óvta Hannoverát az Ausztriával való szövetségtől, de a kormány nem hallgatott reá. A háboru után a német birodalmi gyülésen több izben viselte a alelnöki méltóságot, 1873-79. pedig a gyülés elnöke volt. A parlamenti vitákba fontos alkalommal elegyedett, de minden felszólalásával kiváló, hatásos szónoknak bizonyult. Az ő érdeme volt, hogy a nemzeti-szabadelvü párt oly sokáig támogatta a kormány és Bismarck politikáját. Ő hozta létre a kompromisszumot a hadsereg (1874) és az igazságszolgáltatás reformja ügyében (1876). A miniszteriumba azonban Bismarck konzervativ tendenciái következtében még sem juthatott, miből a kormány és a nemzeti-szabadelvü párt elhidegülése származott. E feszültség még fokozódott, midőn a szociál-demokraták ellen irányuló törvényjavaslat a birodalmi gyülésen megbukott (1878 máj. 24.) s midőn B. Bismarcknak új védvám- és nemzetgazdasági politikáját kárhoztatta. 1883. B. mandátumát elégületlenségből letette és visszatért Hannoverába. A birodalmi gyülésnek a szeptennátus el nem fogadása miatt történt föloszlatása után ismét megválasztották képviselőnek (1887 febr. 21.), mire Miquellel együtt megint a birodalmi nemzeti-szabadelvü párt vezérévé lett. II. Vilmos 1888 aug. 29. Hannovera főelnökének nevezte ki. Az 1893. tavaszán megeredt nagy hadügyi vitában B. tette a közvetítő ajánlatot: a Caprivi által követelt 492 000 katona helyett 462 000-et ajánlott fel a nemzeti-szabadelvü párt részéről, de ezeket is csak azon esetben, ha a szolgálati időt legalább a gyalogságnál 2 évre redukálják. Caprivi azonban ezen ajánlatot kicsinylette és amennyiben a hadügyi bizottság többsége a többi módosítványt is elvetette, a birodalmi gyülés feloszlatását hozta javaslatba (1893 ápril). Ez esetben B. el van határozva mandátumáról lemondani.

3. B. Sándor Levin gróf, hannoverai államférfiu, született Zakretben, Vilna mellett, 1809 julius 21., meghalt Bantelnben 1893 február 27. 1826-ban jogot végzett Göttingában, 1830. hannoverai szolgálatba lépett. 1841. kincstári tanácsos és az első kamara tagja lett. 1848 márc. 20. a király őt bizta meg az új miniszterium alakításával; neki jutott az elnökség, a külügy és a királyi ház tárcája. Hannovera érdekében nagy tevékenységet fejtett ki s a király nem szivesen bocsátotta el őt szolgálatából (1850). Mint az első (és később a második) kamarának elnöke a kormány reakcionárius politikáját kárhoztatta, amiért a király kegyét elveszté és a kamarából rendeletileg kizáratott (1857 jan. 14.). A főváros azonban 1864. ujra megválasztotta képviselőnek, a kamara pedig ismét elnökké szemelte ki. AZ 1866-iki események és Hannovera annektálása óta B. teljes visszavonultságban élt.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is