Bentham, Jeromos
Angol jogtudós s iró, szül. Londonban 1748
febr. 15., megh. 1832. jun. 6. Szellemi tehetségei korán kifejlődtek s már
tizenhárom éves korában az oxfordi egyetemet járta. Apja koronaügyész, a
legkedvezőbb kilátások közt vezette be a fiatal jogászt a nyilvános életbe.
B-nek azonban csakhamar elment a kedve az ügyvédi pályától, melyről vissza is
lépett s elméleti kérdések tanulmányozására adta magát. A legmagasb
államtudományi s nemzetgazdasági problemák képezték kutatásának tárgyát. B. az
u. n. hasznossági elmélet, az utilitarizmus megalapítója. Ez álláspontjából
indulnak ki nemzetgazdasági nézetei is. Alapul fogadott tételéből, hogy a cél a
«a legtöbb ember számára a lehető legnagyobb boldogságot megszerezni», vonja le
a következéseket s korának szellem szerint arra az eredményre jut, hogy csak a
tiszta demokratizmus és individualizmus hozhatják meg azt a boldogságot. Ezt
hirdeti következetesen már A manual of Politikai Economy c. munkájában s evvel
lesz mint nemzetgazda az individualista-iskolának egyik legtipikusabb és
legkövetkezetesebb tagjává. Csatlakozott Smith Ádámhoz és lelkesen hirdette a
«laisser faire et laisser passer» elvét. Ezért ellensége a birtok mindennemü
megkötésének és kivánja a mezőgazdaságban is a földbirtok eladásának és
megszerezhetésének teljes szabadságát; ezért támadja meg már 1787. megirt, de
csak 1816. megjelent Defence of usury c. hires művében az uzsoratörvényeket és
sürgeti, hogy rontsák le teljesen a tőkének korlátait is. Az állam fölfogásában
azonban eltér B. Smithtől s rámutat ez utóbbinak több tévedésére. Az állam
adjon biztonságot és szabadságot. De emellett igyekszik enyhíteni is a szegény
és gazdagok közti ellentétet s ezért B. nem kárhoztatja az öröklési jog
megszorítását. Büntetőjogi elméletének alapfelfogása az, hogy: A büntetés
közérdekben nélkülözhetlen, e nélkülözhetlensége képezi a büntetés alapját.
Célja a büntetésnek az általános és a különös megelőzés, mely utóbbit jelesül a
büntetés az által ér el, hogy a visszaesést a büntetés tartama alatt fizikailag
lehetetlenné teszi, másrészt elveszi a büntettesnek kedvét és bátorságát a
büntett ismétlésétől. Az előbbi cél szempontjából pedig szükséges, hogy a büntetés
összértéke (súlya) a bűntett által elérni remélt előnynek értékét meghaladja; a
bűntettesnek látnia kell, hogy a bűntett elkövetése által: «többet veszthet,
mint nyerhet». Elméletét, a már nevezetteken kivül, következő főbb műveiben
fejtette ki: A fragment on government (1776), Ujból kiadta Montague F. C.
(London 1891.) Introduction to the principles of morals and legislation (1789,
új kiad. 1871); Panopticon, or the inspection house (1791), mely a
börtönépítészetben korszakot alkot. Az ajánlott új építésmódnak jellege: az egy
pontból való átnézhetőség; a Franciaország számára elkészült Plan for the
organisation of the judicial etablishement. A parlament reformjával
foglalkoznak: Plan of parliamentary reformjával foglalkoznak: Plna of
parliamentary reform (1817) és Radical reform bill (1819), valamint Essai on
political tactices (1791) francia feldolgozása Dumont-tól Essai sur la tactique
des assemblées legislatives (1815). A bizonyítási jogelméletét tárgyalja:
Rational of judical evidence (1817(, melyben egyúttal az egész angol birósági
eljárásnak kritikai ismertetése található. Tanainak rendszeres kifejtését adja
tanítványa Dumont Etienne Traités de legislation civile et pénale (1802 és
1858) és Théorie des peines et des récompenses c. műveiben. Törekvéssel a
gyakorlati amerikaiaknál találtak leginkább visszhangra.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|