Benyák
Bernát József, kegyesrendi áldozár és tanár, szül. 1745 dec.
6., megh. Selmecen 1829 márc. 1. Tanított Nyitrán, Vácott, Pesten, Fehérváron,
Szegeden Debrecenben és Selmecen mint tanár és igazgató félszázadnál tovább.
Lelkes magyar volt, ki felvilágosultsága miatt sokat szenvedett a felsőbbség
részéről. Buzgó munkása volt a magyar irodalomnak s főkép a tanügynek.
Bölcseleti előadásait még egyetemi tanárok is hallgatták. 1777. ő szólaltatta
meg először Pesten a filozofiát magyar nyelven. «Villanat az éjben - mondja
erre Toldy -, melyre nagy soká következett nap». Irt magyar, német, latin,
görög, francia és olasz nyelven. Munkáinak száma felülmulja a kétszázat;
nagyobb részüket szegénysége miatt nem adhatta ki. A Ratio Educationis hibáit
belátva, nagy terjedelmü emlékiratot dolgozott ki, melyben az egész ország
tanügyét egységes alapon állami vezetés mellett, magyarrá akarta tenni. Ugyanő
sürgette először az állami tanárképzést. Irt magyar bölcselettörténetet,
logikát, erkölcstant, egy nagyobb munkát a bölcselkedés és véleménynyilvánítás
szabadságáról, husz iskolai drámát, magyar és francia nyelvtant, nagyszámu
magyar és latin politikai és hazafias verset, zenedarabokat, két kis művet II.
József védelmére stb. Az akadémia tagjának még Révai jelölte ki a mult
században.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|