Bényei
(v. Erdőbényei), 1. Deák János, ref. lelkész, szül. 1609.,
megh. Mádon 1645. Tanulmányait Gyulafehérvártt végezte, 1633 nyaráig
Marosvásárhelyt volt tanár. Ekkor Rákóczy György fejedelem két fiának,
Györgynek és Zsigmondnak lett nevelője, de egy év mulva már külföldre ment és
1634 aug. 1. iratkozott be a leideni egyetemre. Visszatérvén, 1637 szept. 17.
Sárospatakon lett második tanár. 1639. tevékeny részt vett az erdőbényei
zsinaton; 1641. Mádra ment lelkésznek s mint ilyet az abauji egyházmegye
jegyzőjévé választotta. Munkái: De concursu causae primae cum secundis. Albae
Juliae, 1630. (Keserüi Istvánnal együtt.) Janua lingvarum bilingvis, latina et
hungarica... Gyulafehérvár, 1834, (Ujabb kiadásai: Lőcse, 1641. és Várad,
1654.) Praecriptiones et antidota generalia pro christianismo, adversus
socinianus, Ultrajecti, 1635.
2. B. István, a magyar szinészegyesület irodaigazgatója,
szül. Bátkán 1835. A szinészeti pályára 1859 lépett és mint vándorszinész
működött. Legfőbb érdeme az, hogy a magyar szinészeti nyugdíj-egyesület részére
a fővárostól telket eszközölt ki s azon előnyös törlesztés mellett
háromemeletes bérházat épített. Irodalmi vállalkozásából fölemlítendő, hogy
több komoly ujságot és élclapot indított meg, de ezek nem voltak életképesek.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|