Bényei

(v. Erdőbényei), 1. Deák János, ref. lelkész, szül. 1609., megh. Mádon 1645. Tanulmányait Gyulafehérvártt végezte, 1633 nyaráig Marosvásárhelyt volt tanár. Ekkor Rákóczy György fejedelem két fiának, Györgynek és Zsigmondnak lett nevelője, de egy év mulva már külföldre ment és 1634 aug. 1. iratkozott be a leideni egyetemre. Visszatérvén, 1637 szept. 17. Sárospatakon lett második tanár. 1639. tevékeny részt vett az erdőbényei zsinaton; 1641. Mádra ment lelkésznek s mint ilyet az abauji egyházmegye jegyzőjévé választotta. Munkái: De concursu causae primae cum secundis. Albae Juliae, 1630. (Keserüi Istvánnal együtt.) Janua lingvarum bilingvis, latina et hungarica... Gyulafehérvár, 1834, (Ujabb kiadásai: Lőcse, 1641. és Várad, 1654.) Praecriptiones et antidota generalia pro christianismo, adversus socinianus, Ultrajecti, 1635.

2. B. István, a magyar szinészegyesület irodaigazgatója, szül. Bátkán 1835. A szinészeti pályára 1859 lépett és mint vándorszinész működött. Legfőbb érdeme az, hogy a magyar szinészeti nyugdíj-egyesület részére a fővárostól telket eszközölt ki s azon előnyös törlesztés mellett háromemeletes bérházat épített. Irodalmi vállalkozásából fölemlítendő, hogy több komoly ujságot és élclapot indított meg, de ezek nem voltak életképesek.

Forrás: Pallas Nagylexikon