Benyomásformálás

A személyészlelés, személypercepció a szociálpszichológia kutatási területe arról, hogy az emberek hogyan látják egymást, minek alapján alakítják ki egymásról benyomásukat, hogyan formálják meg társaikról szóló véleményüket. Személyekről bonyolultabb feladat benyomást kialakítani, mint tárgyakról, mert a személy legtöbb fontos tulajdonsága nem látható, nem közvetlenül megfigyelhető, hanem belső jellemvonás (pl. becsületesség), amire csak következtetni tudunk. A megítélő előzetes elvárásai, => előítélet ei szintén befolyásolják véleményét. A személyészlelés tehát nem feltétlenül pontos, ezt az is bizonyítja, hogy megfigyelők sokszor ellenkezően ítélik meg ugyanazt az embert. Ugyanakkor az ítéletalkotás pontossága a mindennapi élet számtalan területén jelentősen befolyásolja az egyének sorsát (pl. isk.-i v. munkahelyi felvétel, üzleti partner kiválasztása), és mivel a kialakított ítélet meghatározza a személlyel szemben táplált elvárásokat, ez önmagát beteljesítő jóslattá válva ahhoz vezethet, hogy a megítélt személy maga is az elvárásoknak megfelelő irányban változik (pl. ha intelligensnek tartják, próbál megfelelni a róla kialakított képnek, többet tanul, és nő az intelligenciája, Pygmalion-effektus). A pontosság korlátainak és feltételeinek megismeréséhez járul hozzá a benyomásformálásban megjelenő következtetési folyamat szabályszerűségeinek vizsgálata: milyen információt ragad meg a megfigyelő, hogyan használja fel ezeket, hogyan rakja össze az információmozaikokból a másik személy képét? Számos vizsgálat bizonyította az első benyomás meghatározó szerepét, amelyet tovább erősít a holdudvarhatás. Egységes, értelmes egészként fogalmazódik meg a másik ember a megfigyelőben, ahol a tulajdonságok egymást értelmezik, a benyomás tehát nem az egyes külön-külön észlelt tulajdonságok mozaikképe. A következtetések egyik gyakori formája a burkolt személyiségelmélet, azaz az emberi term.-re, az emberi tulajdonságok együttjárására vonatkozó hipotézisek alapján kialakított vélemény. A viselkedés, ill. a viselkedés következményének megfigyeléséből a viselkedés okaira történő következtetések term.-ével az attribúcióelmélet foglalkozik. Az alapvető attribúciós hiba arra utal, hogy az emberek akkor is hajlamosak mások szándékainak, jellemvonásainak tulajdonítani viselkedését, amikor azt valójában a körülmények határozták meg (pl. valaki elkésik, ezért hanyagnak tartják, közben elromlott az ébresztőórája). Bár az emberek ált. arra törekszenek, hogy másokban kedvező benyomást alakítsanak ki magukról, ebben nem mindenki egyformán jártas, vannak olyan személyek, akik tényleges értékeiket nem tudják megmutatni, és vannak olyanok, akik a benyomáskeltés mesterei. - Ir. Asch, S.: A személyekről alkotott benyomások. Szociálpszichológia. Bp. 1973. 137-152. in: Hunyady Gy. (szerk.); Gilly, M. et al.: Az énkép, a szociális kép és az iskolai előmenetel összehasonlító vizsgálata 10-12 éves tanulóknál. in: Pedagógiai Szociálpszichológia. Bp. 1976. 639-661.; Aronson, E.: A társas lény. Bp. 1987.; Forgách J.: A társas érintkezés pszichológiája. Bp. 1993.

Faragó Klára

Szerkesztette: Lapoda Multimédia