Kisszótár
Címszavak véletlenül
|
Benyovszky1. Moric gr., hires magyar utazó és kalandor, szül. Verbón, Nyitra vármegyében 1741., megh. Madagaszkár szigetén 1786 máj. 7. Atyja B. Sámuel gr. lovasgenerális volt, anyja Révay Róza. Alig tizenöt éves korában a hadseregbe lépett és résztvett a hétéves háboru első csatáiban 1758-ig. Mialatt Lengyelországban járt egy örökség átvétele végett, atyja meghalt és rokonai elfoglalták atyja magyarországi birtokát. Ő lovagi módon saját erejével akart örökségéhez jutni s fölfegyverezte krussói jobbágyait, amiért Mária Terézia királynőnél bevádolták mint a közrend háborítóját. A királynő nem bocsátotta maga elé, hogy igazolhassa magát és így elhagyva hazáját, lengyel birtokán élt. Innét nagy utazásokat tett Hollandiába és Angliába s megtanulta a tengerészetet és a hajóépítést. Az orosz befolyás ellen alakult hazafias bari konfederáció új hazája szolgálatába hivta vissza, midőn éppen 1766. K.-Indiába készült. A lengyel ügyért vitézül és szerencsésen harcolt, de 1769. orosz fogságba jutott és Kamcsatkába küldetett számüzetésbe. Itt megnyerte a kormányzó kegyét és leányának Afanáziának szerelmét, kinek jegyese lett, bár Szepes vmegyében már volt neje. Felszabadulása után végrehajtotta a már előbb számüzött társaival előkészített tervet: hajóra kapni és elvitorlázni. A kormányzó megtudta a tervet, ütközetre került a dolog, melyben a kormányzó elesett, B. pedig megsebesült. Az összeesküvők hatalmukba kerítve egy nagyobb hajót és több ágyut, el is hajóztak; Afanázia bár tudta, hogy B. nős, férfiruhában, Achilles név alatt, oda is követte. Sok kaland után, küzdve hajósnépének lázadásával, miután Japánban és Formosa szigetén kikötött, eljutott makaó szigetére, a portugálok gyarmatára. Afanázia itt meghalt, B. pedig eladta a hajókat a portugál kormányzónak, ki őt társaival együtt Ile de France szigetére küldte (az Indiai oceánba, D.-Afrikától keletre). Inné több mint egy évi bolyongás után Franciaországba jutott, hol a kormánynak felajánlotta szolgálatát egy gyarmat alapítására Madagaszkár szigetén. Párisban találkozott Magyarországból hozzá utazó nejével is. A francia kormány katonaságot és mesterembereket bocsátott rendelkezésére. Ezekkel 1774 elején Madagaszkár szigetén Louisbourg nevü telepet és több erődöt alapított és bár Ile de France-ból éppen nem kapott segítséget, ügyességével, vitézségével annyira megnyerte a benszülötteket, hogy azok királyukká választották. Le is tette az esküt, de azután, népe beleegyezésével visszament Franciaországba, hogy ott a kormány barátságát és jóakaratát országa részére megnyerje. Ezalatt azonban őt az új francia kormánynál annyira rágalmazták, hogy az előadásának nem adott hitelt. Csal legújabban szolgáltattak francia történetírók B.-nak igazságot, mert kétségtelenül az ő személye lett volna legalkalmasabb a nagy szigetnek és vitéz lakosságának francia befolyás alá vonására, mi tudvalevőkép mai napig sem sikerült teljesen. Látván a franciák ellenszenvét, B. kegyelmet kért és talált M. Teréziánál és visszatért hazájába. Minthogy ismét kitört a porosz háboru, B. újra katonáskodott és a győzelmes habelschwerti ütközetben székely vitézei élén nagyon kitüntette magát. A béke helyreállta után azt remélte, hogy II. József, kinek szándéka volt a monarkiát a Kelettel összekötni, elő fogja segíteni madagaszkári terveit. Ezalatt honi tervekkel bibelődött s különösen arra törekedett, hogy Fiume kereskedését emelje s ott kereskedő társaságot létesítsen. Midőn meggyőződött arról. hogy a császár nem hajlandó őt támogatni, Angliába ment és ott ajánlotta fel szolgálatát, de ott is elutasították. Végre Észak-Amerikában baltimore-i kereskedőket sikerült reábirnia, hogy bocsássanak hajót rendelkezésére. Családját Baltimoreban hagyta, maga elindult királyságába. De az Ile de France-i kormányzó fegyveres csapatot küldött a szigetre és ez ellen küzdve agyon lövetett. B. a kalandorokban annyira gazdag XVIII. századnak egyik legérdekesebb és legnépszerübb alakja. Kevés ember ment át annyi veszélyen mint ő, kevesen köszönték sikerüket annyira tisztán személyes értéköknek. Nagyobb állhatatossággal és kitartással nagy szolgálatokat tehetett volna a civilizációnak. Életirását Madagaszkárból való visszatéréséig maga irta meg francia nyelven és ezt adták ki 1790. Londonban angolul, diszes kiállításban metszetekkel. Csakhamar lefordították németre is és e fordítás, valamint több kivonatos B.-ról szóló munka számos kiadást ért. Németországban Kotzebue szinműve és Mühlbach Luiza regénye tették népszerüvé. Nálunk Gvadányi József irta meg verses regényben az ő s hű társának, Rontó Pálnak történetét. 1888 jelent meg naplójának angol kiadása magyarul Jókai Mór gyönyörü fordításában, terjedelmes életrajzzal. Magyarországi kereskedelmi terveire nézve a kancellári levéltár 1780-iki aktái nyujtanak felvilágosítást. Jankó János tett legtöbbet B. igazi életrajzának felderítésére. V. ö. Gróf B. M. mint geografiai kutató (Budapest, 1890 és Ungarische Revue XI. 97-119). A B.-irodalom (Századok, 1891, 25 köt.). 2 B. Pál, jezsuita tanár, szül. Benyovban, Trencsén vmegyében 1696 jun. 25., megh. 1743 szept. 28. Nagyszombatban tanult, később u. o., Bécsben és Grácban tanított, végül a pozsonyi rendház főnöke volt. Több kötet panegirikus beszédet és elmélkedést adott ki latin nyelven. (Hungaria apostolica, Kassa 1722, Laudatio d. Ivonis, N.-Szombat 1723, Oratio de illibato ss. Virginis conceptu, 1724, Icon amici et adulatoris, 1730. Panegyrici Mathiae Corvini, 1731 stb.) 3. B. Zsigmond (benyói és urbanói gróf), 1832 óta a magyar tudományos akadémia levelező tagja, megh. solti birtokán 1874. Az 1843. évi bt. törv.-könyvi javaslatról irt «őszinte véleményt» (1844). Forrás: Pallas Nagylexikon Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is |
|