Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Benza... ----

Magyar Magyar Német Német
Benza... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Benza

1. Károly, a nemzeti szinház volt énekművésze, szül. 1812., megh. 1872. 1834. lépett a szini pályára Balla szintársulatánál Debrecenben, hol néhány komikus dalával nagy hatást keltett. A negyvenes években hivták meg a nemzeti szinházhoz az opera komikai és buffo szerepkörébe, Szerdahelyi József helyébe. Noha B. vastagabban szinezett s élénkségét nem mérsékelte annyi izlés, mint előde játékát, mégis mihamar kedveltté lőn s megnyerte a közönséget. Hanghordozásába, kiejtésébe oly különös bohókás modort tudott önteni, hogy a jókedv mint árnyék látszott őt követni s míg a szinpadon volt, nemcsak a nézők, de játszótársai is folyvást nevettek. Élete utolsó éveinek öröme leányának B. Idának kiképzése és sikerei voltak. Élete utolsó hónapjaiban rögeszméjévé vált azon hite, hogy őt elevenen fogják eltemetni, ezért is végrendeletileg kötelezte családját, hogy bármikor s bárminő betegségben hal is meg, testét fölboncoltassák. Kivánságát teljesítették is.

2. B. Ida, a nemzeti szinház volt énekművésznője, szül. Pesten 1846., megh. 1880 márc. 10. Atyja korán észrevette leányában a tehetséget, melyet gonddal élesztett és ápolt. 1863. a család Bécsbe költözött. B. az akkori legjelesebb bécsi énektanároknál Proch., Salvi, Bochholz-Falkoni asszonynál a cs. opera-iskolában folytatta tanulmányait s itt nyerte magasabb kiképeztetését. Leginkább Bochholz-Falkoni asszony volt az, ki helyes úton fejlesztette tehetségét s vezette őt be a művészet magasabb titkaiba. 1865. Bécsben lépett föl először Gounod Faust-jában mint Siebel. De tehetsége lassanként tért hódított és rövid időn már a legnagyobb szerepeket énekelte, minők Szelika az Afrikai nő-ben, Margit Faust-ban s egyik legnagyobb alkotása Ifigenia Aulisban. A bécsi közönségnek csakhamar kedvence lett. 1868. Olaszországba ment s a milanói Scala-szinházban lépett föl Verdi Don-Carlos-ában mint Eboli hercegnő s Marchetti Ruy Blas-ában mint királyné, s e szerepekben a zene iránt úgy is fogékony olaszokat valóságos lelkesedésre ragadta. Innen körútra indult, meglátogatta Reggiót, Firenzét, Triesztet, Pádovát, Bergamót, Lissabont és Bécset, mely helyeken körútja valóságos diadalmenet volt. Később Pesten énekelte Valetinét a Hugonották-ban óriási sikerrel. Pesti szereplése után Szt.-Pétervárra utazott, hol sulyos csapás érte. Atyját, kihez a leány s tanítvány kettős ragaszkodása, szeretet és hála kötötte, elragadta a halál. Másrészt a hideg orosz éghajlat következtében hangjára makacs rekedtség nehezült. Egy nyarat Badenben és Emsben töltött, hol hangja csaknem teljesen helyre állt és Pestre a nemzeti szinházhoz szerződött mint rendes tag. B. minden izében valóságos művésznő volt, azon szerencsés lények egyike, ki teljes öntudatával birt művészetének s hivatását fölfogta; hangja az utóbbi időben bár kissé fátyolozott, mégis a ritka terjedelmü szoprán mintegy teremtve látszott az operaszerzők nagy hangot igénylő alakjainak érvényesítésére. Egyenletes képzése legyőzött minden technikai nehézséget s képessé tette a legfárasztóbb szerepek biztos keresztülvitelére. Ehhez járult még, amiben alig volt párja, azon ellenállhatatlan tűz és drámai erő, mely egész előadásán átlengett s mely önkénytelenül magával ragadta a hallgatót, továbbá játékának átgondoltsága, mozdulatainak plasztikai nemessége. A szerzők ki nem fejezett, csak megjelölt célzataiba mélyen behatolt s így üres vagy hézagos helyett mindig egészet adott. Bámulatos alakító tehetsége nem szorítkozott csak egyes hatásos helyek kiemelésére, hanem kiemelt és kellőleg árnyalt minden, még oly csekély részletet is. Nagy szerepköre, a lirától a drámaiakig, ritka gazdagságban tündöklött. Nevezetesebb szerepei: Alice (Ördög Róbert-ben), Valentine (a Hugonották-ban), Szelika (az Afrikai nő-ben), Recha (a Zsidó nő-ben), Leonora (a Troubadour-ban), Violetta (a Tévedt nő-ben), Eboli hercegnő (Don Carlos-ban), Margit (Faust-ban), Ifigénia (Ifigénia Aulis-ban), továbbá Fidelio és Szilágyi Erzsébet (Hunyady László-ban). 1873. Nagy Imrének, a budapesti nemzeti szinház kiváló tagjának nejévé lett s vele haláláig boldog házas életet élt.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is