Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Beöthy... ----

Magyar Magyar Német Német
Beöthy... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Beöthy

1. Ákos, B. Ödön fia, szül. Nagy-Marján, Bihar vmegyében, 1838. Jogi tanulmányai befejezése után 1860. Bihar vm. aljegyzőjévé választották. Sokat utazott külföldön, különösen Angliával ismerkedett meg behatóan és több angol értekezést fordított és adott ki a Budapesti Szemlében (1860-62). Képviselőnek először 1872. választották Deák-párti programmal, később a Sennyei-féle frakcióhoz, majd a mérsékelt ellenzéki párthoz tartozott. Beszédeit a közjognak és a parlamenti életnek, különösen az angolnak tüzetes tanulmánya és erős polemia jellemzi. Jelenleg mint Kassa város képviselője a nemzeti párt tagja, de sok kérdésben a szélsőbalhoz közeledik.

2. B. Imre, (besenyői), udvari tanácsos, a Szt. István-rend keresztese, ítélőmester, altárnok, majd a hétszemélyes táblának ülnöke. Megh. 1830-ban. Munkája. Opus de cordinatione juridicorum dicasteriorum regni partiumque eidam adnexorum (1826).

3. B. László, humorista iró, szül. Komáromban 1826 máj. 1., megh. Pesten 1857 máj. 27. A középiskoláit szülőhelyén és Pozsonyban, a jogot pedig Pápán és Kecskeméten végezte. A forradalom alatt mint önkéntes részt vett a schwechati csatában, majd honvéd lett s mint hadbiró-főhadnagy kapitulált Komáromban. Ezután egy ideig szinészkedett, de már 1850 nyarán megvált e bizonytalan pályától és szüleihez hazatért; azonban még ez év végén Pestre tette át lakását, hol az irodalomnak élt. Első dolgozatai, fordításai, humoros rajzai még a negyvenes évek szépirodalmi lapjaiban, a Pesti Divatlapban, Honderüben, Életképekben jelentek meg; első önálló kötetét: Hajnalka, szorgalmas növendék leánykák számára, 1846. bocsátotta közre. Nagyobb figyelmet 1849 végén Miss Fanny c. novellája keltett a Hölgyfutárban, mely lapnak ettől fogva egész haláláig rendes munkatársa volt; egyéb lapokba és évkönyvekbe is dolgozott; maga is szerkesztett egy Romemlékek c. albumot 1851. Ugy a társaságban, mint az irodalomban rendkivüli élces, humoros temperamentum volt s szellemességének mély kedély és ritka szeretetreméltóság volt a forrása; ő volt az ötvenes évek ifju irodalmának egyik legnépszerübb alakja, kinek bohó ötletekben gazdag munkáin sokat kacagott a közönség. Többnyire humoreszkeket és humoros novellákat, regényeket irt, melyet irodalmi munkásságának rövid ideje alatt gyors egymásutánban jelentek meg. Önálló kötetei: Puncs (3. köt., Komárom 1853-55, az első kötet második kiadást is ért); Nesze semmi, fogd meg jól (Pest 1854); Beszélyek (u. o. 1855); Lacikonyha (u. o. 1855, többek közreműködésével); Ördög naplója, humor. naptár 1856-ra; 101 cholera-csepp!! (1856, két kiadás); Beöthy László mint pesti arszlán, vagyis: Díszes társalkodó (u. o. 1856); Aki vesz, annak lesz! humor. naptár 1857-re; Comaedia és tragaedia (novella, 1857); A puszták fia (regény, 1857); Novellák (két köt., 1857); «A kék macskákhoz» Goldbach és comp. fűszerkereskedése (regény két köt., 1858); Özvegy és proletár c. vigjátékát a nemzeti szinházban 1856. előadták. Válogatott műveit a szerző halála után bátyja, B. Zsigmond adta ki 3 kötetben, életrajzzal és arcképpel 1859. E nagy termékenység és belső meghasonlása volt oka annak, hogy kiváló tehetsége dacára nem hagyott hátra maradandóbb alkotásokat; nem is forrhatta ki magát kora halála miatt.

4. B. Leó (bessenyői), nemzetgazdasági és statisztikai iró, az orsz. statisztikai hivatal aligazgatója, az akadémia levelező tagja, szül. Nagyváradon 1839., megh. 1886 jan. 5. Autodidakta volt a korán hirlapiróvá lett, 1867. a statisztikai hivatal keletkezésekor annak tagjává neveztetett ki s ott működött halálig. Műveinek nagy része hivatalos jellegü, főkép Magyarország bányászatára, vasutaira és áruforgalmára vonatkozó adatok összegyüjtése. Önálló művei közül legnevezetesebbek: A bankügy elmélete (Budapest 1885), melyet az akadémia jutalomra méltatott: Nemzetlét (Budapest 1876) szellemes társadalombölcsészeti tanulmány s utolsó műve A társadalmi fejlődés kezdetei (Bpest 1883, két kötet), melyben különösen angol források után irodalmunkban addig nagyrészt ismeretlen eszméket fejtegetett. Szépirodalmi és történeti dolgozatai is maradtak fenn. L. György Endre akadémiai emlékbeszédét B. felett (Budapest 1892).

5. B. Ödön, hires ellenzéki követ és szónok, szül. Nagyváradon 1796., meghalt Hamburgban 1854 dec. 7. Tizenhat éves korában katona lett, résztvett a Napoleon elleni győzelmes hadjáratban 1813. és 1814., ott volt a lipcsei csatában és Párisban. A külföld ismerete, mint annyi más hazafit, őt is tanulmányra, politikai reformra indította. Visszatérve a polgári életbe, egészen a tudományoknak és Bihar vármegye közéletének szentelte magát. megyéje őt 1826. megválasztotta követéül, szintugy 1830-ban. Országos hire azonban csak az 1832-36-iki országgyülésen tett szert. Ennek elején a vallásos sérelmek elintézése, különösen a vegyes házasságok kérdése volt a főtárgy. B. mint szabadelvü katolikus, a régi tradicióhoz hiven, Deákkal együtt legerélyesebben pártolta a protestánsok ügyét. Kemény beszédei következtében a «papok kalapácsának» nevét nyerte. Midőn a váradi káptalan követe, Tágen, az ő állításait kereken tagadta, B. a táblától teljes elégtételt nyert és a szabad vallásgyakorlatra vonatkozó indítványai ott el is fogadtattak. Minthogy a főrendek a vallásos kérdésben nem engedtek és a követek liberális többsége egyre csökkent, a tárgy utoljára levétetett a napi rendről. Ekkor mondá B. a biblia szavaival: «nem halt meg a leányzó, csak alszik». Másik nagy harca a szólásszabadság ügyében volt. Ő hozta szóba annak megsértését a Wesselényi ügyében. Úgy látszik, B.-t nagy igéretekkel igyekeztek irányától eltéríteni és midőn ez nem sikerült, befolyása különösen megyéjében, nőttön nőtt. Az országgyülés után maga is vegyes házasságra lépett és midőn egy püspöki körlevél az ily házasságoktól megvonta az egyházi áldást, ő ez áldásról ünnepélyesen lemondott. A következő országgyülésnek csak második felében képviselte a megyét. 1841. alispánnak választották, hogy a konzervativ adminisztrátornak, Tisza Lajosnak hatalmát egyensulyozza. Ekkor tünt ki, mennyire beválik a közigazgatás, a tett terén is a katonás, egyenes, szókimondó férfiu. Nemcsak mint szónok, hanem mint biró is nagy és megérdemlett hirnévre tett szert. Az ország legnagyobb vármegyéjének szabadelvü pártját ő szervezte és ő vezette győzelemre ott is, hol a nemesi előjogokról való lemondás volt a jelszó. Az 1843-iki országgyülésra csak ama feltétel alatt vállalt követséget, ha utasítása előirja a közteherviselés elfogadását, ami meg is történt. Magán az országgyülésen a szerencsésen elintézett vallásos ügyeken kivül különösen a horvát kérdés foglalkoztatta. 1843 jun. 20., erélyesen felszólalt Ozsegovics Metell ellen, midőn az horvát nyelven beszélt. Eddig megyéjében az ellenzéki szellem uralkodott, de Apponyi kormányra jutása és az adminisztrátori rendszer életbe léptetése után Tisza Lajos minden eszközt megragadott, hogy kicsikarja a többséget. B.-t a megye igazgatásától és a követségtől sikerült is elütnie. A márciusi napok B.-t ujra hatalomra juttatták. A megyei nemzetőrség parancsnoka, követ, majd főispán lett. Wesselényi mellet ő működött, mint kir. biztos a «Patrttium» visszacsatolása ügyében. A főrendiház első ülésében 1848 jul. 5. indítványt tett a felsőház korszerü átalakítása ügyében. A szabadságharc alatt mint kir. biztos szolgált Erdélyben, azután 1849 jan. 14. a hétszemélyes tábla elnökének neveztetett ki. A szabadságharc végszakában Szegeden ismét megjelent mint követ. Sikerült kibujdosnia az országból és egy ideig Londonban és Jersey szigetén élt, hl Hugo Viktorral lépett barátságba. Innét Hamburgba utazott, hogy nejével találkozhassék, de ott utolérte a halál. Rendíthetetlen jellemü, határozott férfiu volt, ki nemcsak beszédeivel, hanem társalgásával és anekdotáival is nagy befolyást gyakorolt követtársaira és az egész köznemességre. Jellemrajzát megirta Csengery A. a Magyar Szónokok és Statusférfiak v. művében, Hegyesi Márton. Biharmegye 1848-49.

6. B. Zsigmond (szlováni), szépirodalmi és jogtudományi iró, szül. Komáromban 1819 febr. 17., középiskoláit szülőhelyén és Pozsonyban, a jogot a pesti egyetemen végezte, a jurátus éveket az 1839-40. országgyülésen Pozsonyban tölté, azután visszatért Komáromba; 1841. ügyvédnek esküdött fel, 1845-ben szolgabiróvá választották; a város haladását társadalmi téren is nagy mértékben előmozdította. 1846. a dunántuli ev. ref. egyházkerület világi főjegyzőjévé, majd az országos közalapítványi bizottság elnökévé választatott. A szabadságharc alatt a közoktatásügyi miniszteriumban volt fogalmazó, később titkár, az 50-es évek folyamán Komáromban ügyvédkedett és a ref. egyház főgondnoka volt, 1861. a város országgyülési képviselőjévé választotta; 1862. lépett a birói pályára mint e pesti váltótörvényszék ülnöke, 1864. kir. táblai, 1870. kuriai biró és 1883. kir. táblai tanácselnök lett; 1888. nyugalomba vonult s ekkor a közpályán szerzett érdemei elismeréséül a főrendi ház tagjává neveztetett ki. Már előbb, 1871. a vaskorona-rend lovagkeresztjét, 1884-ben, 50 éves irói jubileuma alkalmából, a Lipót-rend kiskeresztjét kapta, 1882. pedig valóságos belső titkos tanácsosi méltóságot nyert. Első költeménye az 1834-iki Regélőben jelent meg. Szivesen látott munkatársa volt az Athenaeumnak s költeményei ezen kor költészetének bélyegét viselik magukon, a Bajza és Ötvös költészetével rokonok. Verseket, elbeszéléseket, társadalmi és politikai cikkeket főleg a 40-es és 50-es évek lapjaiban irt. Összes költeményei arcképével együtt 1851-ben jelentek meg. Ujabb költeményei pedig 1880-ban. Koszorú címen még 1837-ben, Beszélytár címen 1839-1852. elbeszéléseket adott ki gyermekek számára; Beszélyei két kötetben 1885-ben jelentek meg. A drámai téren is tett kisérletet: Csáb (dráma 4 szakaszban, 1839); Jurista és kis leány (vigjáték 1 felvonásban, 1839); Kóbor Istók (énekes bohózat 1840), és Követválasztás (vigjáték 3 felv., Pápa 1874). Jogtudományi művei: Elemi magyar közjog (Pest 1846), mely első, magyar nyelven irt, kisérlet volt e szakaszban; Az evang. házasságügyi új törvények gyakorlati magyarázata (u. o. 1853); A magyarországi protestáns egyházra vonatkozó összes országos törvények, tört., közjogi és gyakorlati jegyzetekkel (Budapest 1876).

7. B. Zsolt (szlováni), esztétikus és irodalomtörténet-iró, egyetemi tanát, a m. tud. akadémia rendes tagja, a Kisfaludy-társaság első titkára, született Budán 1848 szept. 4., hol atyja B. Zsigmond akkor közoktatásügyi titkár volt; gyermekkorát Komáromban töltötte, ott járta az algimnáziumot is a bencéseknél, a felsőbb osztályokat pedig a pesti ev. ref. kollégiumban látogatta, ahol Gyulai Pál, Molnár, Aladár, Thaly Kálmán, Tolnai Lajos és Dömötör János voltak tanárai; a jogot az egyetemen 1870-ben elvégezvén, nagyobb utazást tett külföldön; Nyugat-Európa országait, különösen Angliát, azóta is többször beutazta, Olaszországba pedig 1870 óta évenkint nagyobb utazást tett tudományos célból, különösen műtörténelmi tanulmányok végett. 1871. segédfogalmazó lett a pénzügyminisztériumban, de 1875. pályát változtatva, tanári állást vállat a pesti állami reáliskolában. Miután 1877. a bölcsészet doktorává avatták, 1878 kezdetén a magyar irodalomtörténet egyetemi magántanára lett. Greguss halála után az esztetika tanszékére neveztetett ki, 1882. helyettes, 1883. rendkivüli, s 1886. nyilv. rendes tanári minőségben, jelenleg egyszersmind a bölcsészeti karnak harmadízben megválasztott dékánja. Tagja 1883-tól az orsz. közoktatási tanácsnak, 1882 óta a tanárvizsgáló bizottságnak, 1890 óta ennek elnöke és a középiskolai tanárképző intézetnek igazgatója. A Kisfaludy-társaság 1876. első titkárává választotta; 1877. az akadémiának levelező, 11884. pedig rendes tagja lett. Pályáját mint szépíró kezdte, rajzokkal, elbeszélésekkel, regényekkel. Irói tehetsége rendkivül korán nyilatkozott; 1861. kezdve mikor első komáromi levele megjelent a Nefelejts borítékán, évről évre számos elbeszélése, verse, történelmi, politikai, irodalomtörténeti és esztetikai dolgozata került nyilvánosság elé a hatvanas évek ifjusági és szépirodalmi lapjaiban, igy a Fővárosi Lapoknak már 1864. állandóan dolgozótársa volt. Tizenhat éves korában adta ki első kötetét: Elbeszélések az ifjúság számára, Pest 1865, mely mindjárt reményt ébresztett írói jövője iránt. Mikor második kötetét kiadta: Elbeszélések, u. o. 1871. (voltakép 1870), már ugy emlegették mint a fiatalabb írói nemzedék egyik leghivatottabb tehetségét. E könyvet követték 1872. Bíró Márton, 1875. Kálozdy Béla (2 köt.) regények, és szintén 1875. A névtelenek c. elbeszélések és rajzok; legutolsó e nemü gyüjteménye a Rajzok voltak 1879. Kisebb dolgozataival a rajznak utóbb tulságosan divatba jött formáját ő kezdte meg. Fejlődésének még e szépirodalmi korszakában szerkesztette az Athenaeum szépirodalmi és kritikai heti lapot is két évig, 1873-74, s miután itt közölt irodalmi és kritikai cikkei nagy tetszésben részesültek, 1876. az irodalomtörténetirás terére lépett át. Az első magyar politikai szinmű és kora c. doktori értekezésével; a következő években pedig A magyar nemzeti irodalom történeti ismertetése cimü két kötetes kézikönyvet bocsátotta közre, mely munka a Toldy-féle anyagot az ujabb kutatások eredményeivel kiegészítvén, a magyar irodalom fejlődését önálló felfogással és berendezéssel, a biografikus módszer lehető alkalmazásával ismerteti s világos és vonzó fejtegetéseivel, magyarosan szép előadásával mind maig legjobb irodalomtörténetünk s középiskoláink kedvelt kézikönyve, mely a magyar irodalmi tanításra nézve tizenhat és óta minden iskolakönyvünk közt a legtermékenyítőbb hatással van; jelenleg 6-ik kiadásban forog közkézen. E műve után a Kisfaludy-társaság egy pályakérdésére irta A szépprózai elbeszélés a magyar irodalomban c. irodalomtörténeti munkáját, mely a 100 arany jutalmat 1879 elnyerte, de széles alapon kezdve, csak 1886. és 1888. került két első kötete nyilvánosság elő az akadémia könyvkiadó vállalatában s befejezve maig sincs. Ez alapvető művet, mely irodalmunk történetének eddig jórészt ismeretlen rétegeit tárja fel, gazdag tudományos eredményei, alapossága és tárgyilagos történelmi kritikája mellett a képzelet és ihlet ama művészi adománya teszi becsessé, mellyel B. a régi korokat és embereket meleg szinekkel és finom vonásokkal dolgozott rajzaiban meg tudja eleveníteni; előadása is valódi, szépprózai elbeszélés. Történeti nyomozásaink egyik költői gyümölcse a Ráskai Lea cimű verses elbeszélés, mely a Margit-legenda és több régi kódexünknek századokon át ismeretlenül maradt íróját, a középkori magyar dömés apácát, egy megrendítő - de gyöngéd tapintattal előadott - szerelmi tragédia hősévé tette, s különösen igaz lélekfestéseivel, mély hangulatával, nemesen egyszerü formájával és régies szinezetü nyelvével méltó elismerést aratott; megjelent 1881., második, diszkiadásban Vágó Pál rajzaival 1867. B. a Nemzeti Hirlapban és a Pesti Naplóban 1878-tól 1881-ig írt szinbírálatait 1882. összegyüjtve és kiadta: Színműirók és szinészek c. a., a szokásos kazuisztikus szinbirálatok helyett elvi alapon nyugvó birálatokra nyutjva tanulságos mintákat. 1882 óta az egyetem esztétikai tanszékén ereje főrészét annak a tudományságnak művelésére fordíthatja, melyre mind tanulmányainak iránya, mind ízlése és irodalomtörténeti műveiben is a történelmi felfogással egyenlően nyilatkozó esztetikai érzéke már régtől fogva mintegy ráutalták. Főműve e téren A tragikum Budapest 1885, melyet az akadémia utólag a 200 aranyos Karácsony-dijjal tüntetett ki (kiadta a Kisfaludy-társaság). E mű a tragikumnak eddigelé az összes szakirodalomban legteljesebb monografiája, mely igen sok uj nézetet fejt ki, sokat megigazít vagy kiegészít. Különösen szépek elemzései, melyeket éppoly széleskörü tudással és éles itélettel, mint előkelő művészettel végez. Nagy érdeme az is, hogy bár anyagát a világirodalom egész köréből meríti, de a magyar irodalomnak is minden figyelemre méltó jelenségét felhasználja s így az általános tárgy magyarázatát speciális magyar könyvvé tette. A mű termékenyítőleg hatott esztetikai irodalmunkra; Rákósi Jenő mintegy válaszul még ugyanazon évben szintén könyvet irt A tragikum-ról, miből tanulságos eszmecsere támadt. B. ujabban egyetemi előadásaiban is különösen a költészet elméletével foglalkozik, célja a poétika tanulmányát történelmi módszerrel megszerkeszteni. Említett művein kivül számos kisebb irodalomtörténeti, kritikai, széptudományi cikket és tanulmányt írt (Munkácsi Krisztusa 1881 stb.) lapokban és folyóiratokban (Budapesti Szemle), melyek mind az ő irói jelességének jegyét viselik magukon. Legkitünőbb ezek közt a Horatius és Kazinczy c. tanulmány (1890), e finom stilmunka, mely a latin költészet hatását a mienkre hatásosan világítja meg. Magyar balladák c. alatt egy iskolai könyvet adott ki 1885., beiktatva Gregus Ágostnak Arany balladáihoz irt magyarázatai közül többeket; e munkában a ballada elméletén kivül jeles költemény-magyarázatok vannak. 1883. sajtó alá rendezte s életrajzzal bevezette Csató Pál szépirodalmi munkáit. Résztvesz a jelen Lexikon szerkesztésében és szerkeszti az Athenaeum uj illusztrált magyar irodalomtörténetét. A Kisfaludy-társaság Évlapjait 1877. óta szerkeszti, ahol számos birálata, titkári jelentése és beszéde olvasható. B. mint irodalmi szónok is jeles. Beszédei közt legjelentékenyebb az akadémia 1893 évi első Széchenyi-ünnepén nagy hatással előadott Széchenyi és a magyar költészet cimü tanulmánya, mely a politika és az irodalom egymásra hatását egy nagy politikai egyéniség pályájában hálunk először s egyszersmind ékesszólón és remeklő művészettel rajzolja meg. Általán B. mind irodalmi és tudományos érdemeinél, mind tevékenységénél fogva a mai magyar szellemi élete egyik irányadó alakja. Egész irányát, mint tudósét és stilisztáét egyaránt előkelő izlés és eleven nemzeti érzék jellemzi.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is