Berábra

V. barábra (többes száma a berber szónak). Egyiptomban az idegen európaiakat berberin v. barbarin névvel jelölik és e név korántsem az u. n. berbereket jelenti; Müller Fr. szerint a voltaképi núbiaiak (nubák v. nobák) saját magukat hivják: berábrá-knak v. barábrá-knak; Hartmann szerint az egyiptomiak adták nekik ezt a gunynevet. A B.-k sem négerek, sem hamiták (berberek), hanem valószinüleg mindkét fajtából való keverékek, és részint Egyiptomban, részint pedig Nubiában laknak. Egyik tekintetben a négerekre, másik tekintetben a régi egyiptomiakra (retu-kra v. rudu-kra v. ludu-kra s a felláhin-okra (fellatah-okra emlékeztető testi sajátságokkal birnak, középtermetüek, karcsuak, vörös barna bőrszinüek, finom göndör hajukat, testtartásuk kecses, járásuk könnyed, hosszukás arcuk, élénk szemüek, görbült orruak, ajkaik csak kevéssé duzzadtak, állcsontjaik ki nem állók, szakálluk gyenge. A férfiak hajukat lenyirják s fejüket fehér kendővel (takié) kötik be, a nők zsirral bekent hajukat több egyenlő hosszu varkocsba fonják; testüket gyöngyfüzérekkel rézkösöntyükkel, karikákkal, gyürükkel, amulettekkel stb. tele aggatják, s bőrüket kékes szinre tetoválják. Kezeiket hennével (lawxonia inermis leveleinek kiáztatott festékével) vörösre festik. A B.-k szeretik a testüket még ricinusolajjal v. vajjal bekenni, ami még rondábbá teszi őket. A B.-k feleségeiket pénzen v. termények árán veszik, a gazdagabbja többet, a szegényebb csak egy. v két feleséget tart. A leányok és fiatal nők szemrevaló csinos teremtések, üde külsejüek. A B. igen szeretnek mulatni s húros tamburájukon hosszu órákon át pengetik egyhangu dalaikat. A Nubiában élő B.-kat mint nyilt jellemü, őszinte és hű embereket dicsérik az utazók, ellenben az Egyiptomban lakókat elfajult s elvetemedett jellemüeknek mondják.

Forrás: Pallas Nagylexikon