Bercsényi

1. Imre (székesi báró), szül. 1590., megh. 1639. Tanulmányait külföldi egyetemeken befejezvén, visszatért s nőül vevé a hires, vitéz Lugossy János lippai főkapitány leányát, kivel Hódmező-Vásárhelyt, Sólyom várát s több nagy pusztát kapott hozományul. 1616-17. mint buzgó katolikus Rómába, majd a szent földre a Megváltó sirjához zarándokolt, mely vallásos buzgóságáért a jeruzsálemi patriárka a «szent sir lovagja» cimmel tisztelte meg s megengedtetett neki, hogy Jeruzsálem cimerét saját cimerébe felvehesse. Visszatérve Erdélybe, Bethlen Gábor szolgálatába állott s 1625 szept. 25. az ő megbizásából követségbe járt a budai vezérnél. Később összeütközésbe jött a protestáns fejedelemmel, II. Ferdinándnak ajánlotta fel szolgálatát s a magyar kir. udvari kamara tanácsosa lett. 1634. mint követ I. Rákóczy György fejedelemnél járt; 1638. mint Nógrád vár főkapitánya szerepelt s a következő év második felében, midőn Banner svéd csapatai Prágát ostromolták, a fejedelemnek egy tekintélyes huszársereget toborzott össze, melyért jul. havában bárói méltóságot s tábornoki rangot nyert. Ugyanez év szept. 24. és 25. a prágai táborban fekvő huszárság élén keményen összecsapott a svéd nehéz lovassággal s a csata hevében hősileg esett el.

B. Miklós (székesi gróf), szül. 1664., megh. 1726 nov. 6. Tanulmányait a nagyszombati egyetemen befejezvén, Esterházy Pál nádor udvarába került. 1686. Budavár ostrománál vitézkedett s ez alkalommal annyira kitüntette magát, hogy ezredesi rangot nyert s Szeged vára és a hozzátartozó véghelyek főkapitányává neveztetett ki. L ipót király több kitüntetésben részesítette, így 1687 szept. 14. atyjával együtt grófságot nyert s ugyanez évben aranysarkantyus vitézzé üttetett. Nemsokár kir. kamarás, tanácsos, Ung vmegye örökös főispánja, s Felső-Magyarország fő hadi biztosa lett. 1696-ban, midőn Lipót a megyék panaszait orvoslandó, Eperjesre egy vegyes biróságot nevezett ki, annak polgári fő hadi biztosa Bercsényi lett s e minőségben majd három évig műkjödött. Ekkor ismerkedett meg II. Rákóczy Ferenccel, kinek ez időtől fogva leghűbb barátja volt, s midőn Rákóczy 1701 május 29-én Solari gróf császári tábornok Sáros várában elfogta, B. Lengyelországba menekült, s ott előkészíté a felkelés művét. 1703. Rákóczy kitüzvén a szabadság zászlóját, Bercsényi lengyel csapatok élén jött segítségére, s ettől fogva ő lett a szabadságharc megteremtője. 1705 szept. 20., midőn a szécsényi mezőn a nemzeti konfederáció megalakult, ennek országos főtábornoka s a kormánytanács első szenátora Bercsényi lett. Ugyanez év okt. havában a fejedelem részéről gr. Csáky István főhdi biztos és báró Sennyey István tábornokkal résztvett a nagyszombati békealkudozásokban, mely azonban eredményre nem vezetett. 1706. a békealkudozásokat Anglia és Hollandia közvetítése mellett vezeti; 1707. fejedelmi helytartó lett s Varsóban Nagy Péter cár és Rákóczy közt véd- és dacszövetséget köt. A trencséni szerencsétlen kimenetelü ütközet után Szécsénynél szedte össze a kuruc hadak szétvert lovasságát, s a további hadjáratokban vitézül harcolt, mig végre elborult a nemzeti ügy napja s a győzőkből legyőzöttek lettek. B. már előbb 1710. Lengyelországba indult az orosz segély szorgalmazás végett, de sikertelenül. A szatmári béke kedvezményeit nem fogadta el s 1711-1716. Lengyeloroszágba Br?an várában élt. 1716. a szultán meghivására a bujdosókkal Chotzinba s az Al-Dunához a nagyvezir táborába utazik, vele szövetkezik s 1717. 20 000 törökkel beüt Orsovánál, Mehádiától Facsetig nyomul, de visszavonulni kénytelen. E hadjárat után, midőn 1718. III. Károly a törökkel békealkudozásba bocsátkozott, a császári biztosok Rákóczy s Bercsényi kiadását követelték, mit megtudván a szultán, kijelenté, hogy inkább elveszti fővárosát, mintsem magát a vendégszeretet megsértése által ekkép meggyalázza. Meghalt Rodostóban. Leveleit és más emlékezetre méltó iratait Thaly Kálmán adta ki hét kötetben 1868. és 1875-82.

3. B. László (székesi gróf), szül. 1689 aug. 3., megh. 1778. Tanulmányait Ungváron és Kassán befejezvén, Rákóczy udvarába került. 1708-ban a nemesi testőrségben százados és kornétás s ez év aug. 3. rettenthetetlen bátorsággal harcolt a trencséni ütközetben. 1710 jan. 22. jelen volt Romhánynál s a következő év jan. elején családi várát, Ungvárt szerelte fel ellenállásra, a következő hóban pedig a fejedelemmel Lengyelországba távozott. 1712-ben Rákóczy Franciaországba küldé s ajánlatára XIV. L ajos király testőr gránátosainak századosává nevezte ki. 1719. már a francia hadseregben ezredes lett s mint ilyen Rodostóba ment s ott szervezte a magyar menekültekből a Bercsényi-huszárezredet a francia szolgálatban. 1735. dandárnok, 1738. tábornok, 1742. altábornagy lett s 1744-47. Flandriában mint lovassági főparancsnok működött. Érdemeiért 1753. a Szt. Lajos-rend keresztjével lett kitüntetve, 1758 márc. 19. pedig a legfőbb katonai méltóságot nyerte el, Franciaország marsalljává neveztetett ki. 1759. Mária Teréziától bűnbocsánatot nyert. Thaly K., Bercsényi-ivadékok Franciaországban (Turul 1889).

4. B. Béla, családi nevén Heller, a nemzeti szinház és Petőfi-társaság tagja, szül. Miskolcon 1844 május 25. Iskoláit szülőhelyén és Egerben végezte. 1863 junius 9. lett szinésszé Latabár Endre szintársulatánál, honnan Szegedre, Szabadkára, Aradra, Kolozsvárra és Nagyváradra szerződött. 1872 aug. havában lépett föl mint vendég Pesten a nemzeti szinháznál s 3-ik föllépte után legott szerződtették is. Irt több sikerült költeményt, novellát s szinművet is. Szigligeti elhunyta után Paulai Ede neveztetvén ki drámai igazgatóvá, helyét a szinészképző intézetnél B. foglalta el, mint a lélektan, a dramaturgia s a jellemábrázolás tanára. 1889. másodizben megnősülvén, visszalépett a szinpadról, egy évi távollét után azonban újra elfoglalta régi helyét ugy a szinpadon, mint a szini iskolánál.

Forrás: Pallas Nagylexikon