Beregszász

R. t. város Beregvármegyében, a Vérke patak mellett, a megye törvényhatóságának, kir. törvényszéknek és kir. ügyészségnek, adófelügyelőségnek, kir. tanfelügyelőségnek s a tiszaháti szolgabirói j.-nak székhelye; van pénzügyőrbiztosi állomása, közjegyzősége, államépítészeti és illetékszabási hivatala; reáliskolája és iparos tanonciskolája; testülete, hitelintézete, gőzmalom és áruraktár-részvénytársulata, számos egylete és társulata; vasuti állomása posta-és táviróhivatala és postatakarékpénztára. Két lapja jelent meg: Bereg (Matavovszky B.) XX.évf., Beregmegyei Tanügy (Zágoni Károly) IX. évf. Lakóinak száma (1891) 8078, köztük 7735 magyar, 199 ruthén; hitfelekezet szerint 1686 róm. kat., 1076 gör. kat., 3184 helv és 2100 izrael., házainak száma 855, határa 4427 ha. B. régi neve Lampert vagy Luprechtháza volt, a II. Géza által e vidékre telepített szász gyarmatosok alapították, kik aranybányákat és szőllőt műveltek, de a tatárok 1241 végkép elpusztították, miért is IV. Béla 1247. az oda ismét letelepedett idegeneknek különféle szabadalmakat engedélyezett, melyeket V. István 1271. s I. Károly 1320. megerősített; később a város más jogokat I. Lajostól (pallosjogot 1342) Máriától, Zsigmondtól, I. Ferdinándtól (1555), I. Miksától, Rudolftól (1588) és III. Ferdinándtól (1655) nyert I. Lajos 1359. Koriatovich Tivadar hercegnek adományozta; e család birtokában 1484-ig maradt. Ekkor I. Mátyás király fiának Korvin Jánosnak, 1529. pedig János király Báthory Istvánnak adta. 1574. dalnoki Székely Antal fiainak adományozták, utóbb sokszor cserélt urat. Ferdinánd király 1635. Rákóczy Györgynek ajándékozta, 1726. gr. Schönborn Lotár Ferenc mainzi érsek kapta meg. 1552. a katolikusok és kálvinisták itt vallási gyülést tartottak, mely után egymástól végkép elváltak 1657., midőn II. Rákóczy György X. Károly svéd királlyal együtt Lengyelországot pusztítá, egy lengyel csapat boszuból Magyarországba tört, B.-t felgyujtotta s a templomba menekült lakosokat is leölte V. ö. Lehoczky Tivadar: Bereg vmegye monográfiája. (Ungvár 1882. III. 88-150.)

Forrás: Pallas Nagylexikon