Berényi

-család, (Karancs-berényi gróf.) Régi magyar család, melynek ősei várjobbágyok voltak illetőleg mint magukat nevezték «a szent király jobbágyai», kik már a régibb időkben is hűbéri kötelmek teljesítése mellett némileg szabad emberek voltak s elkülönítették magukat másrendü jobbágyoktól. Első ismert őse e nemzetségnek Bertalan nógrádi jobbágy, ki Kemcsed és Job fiaival 1266. V. István által hadi érdemekért nemesi rangra emeltetett. A harmadik testvér Ders, a Palaiologos görög császár ellen folytatott hadjáratban mint hős esett el; fia András Győr várának visszavételénél tüntette ki magát, melyért 1274. Kun László nemesi ranggal jutalmazta. Kakasnak János fia 1341. Zsigmondtól hűséges szolgálatai jutalmául testvéreivel Balázzsal és István budai kanonokkal egyetemben azon címert nyerték, melyet napjainkig használ a család. Ezen ősök közül nem tudjuk, melyiknek ivadéka a XV. század utolján élt Ferenc, kinek fia András a mohácsi vész után előbb a nemzeti párthoz szegődött, majd I. Ferdinándot segíti a magyar trónra; mely miatt Szapolyai javait lefoglaltatja, de Ferdinánd ezért bőven jutalmazta. 1558 jan. 18. Pelini Mihállyal és Muraközi Mátyással Kezi, Mihály-Geregye, Nagyarán és Tarnóc nógrádi helységeket kapta adományul. 1860 nov. 15. több helységet nyert Hontban, második nejével Onory Katával pedig Bodokot kapta hozományul.

1. B. Ferenc a XVIII. század elején élt, s midőn Bocskai István a nemzeti párt élére állott s fegyverre szólította az elégedetlen magyarokat, ő mint buzgó katolikus, az uralkodóház feltétlen hive, bodoki kastélyába vonult vissza a forradalmi mozgalmak elől. 1806 márc. 1. Karancsberény, Kis-Berkány s Tench ős jószágaira uj adományt nyert. I. Pál Trencsénben, II. György Nyitrában alapítottak virágzó ágazatokat. Az előbbinek fia Imre a mult század közepén grófi rangot szerzett s ivadékából csak egy fitag él jelenben. II. Györgyöt II. Rákóczy Ferenc alatt a nemzeti párton találjuk s 1705 szept. 20. a szécsényi mezőn hozott országos szövetséglevelet mint követ irta alá. Utóbb III. Károly hive lett, ki által 1720 ápr. 15. grófi rangra emelkedett. Fia Zsigmond (megh. 1748 szept. 25.) az egyházi pályára lépvén, előbb poroszlói apát, 1740. pécsi püspök és b. t. tanácsos lett. 1740-től Baranya és Tolna vmegyék főispánságát viselte. Testvére Tamás (szül. 1689.; megh. 1747.) zempléni főispán, szeptemvir, cs. és kir. kamarás és v. b. t. tanácsos volt. Másodizi unokáival sirba szállt II György ága.

2. B. Görgy (karancs-berényi báró), szül. 1601 aug. 21.; megh. 1677. Korának nevezetes politikai szerepet játszott férfia. Tanulmányait a körmöci kolostorban befejezvén előbb Forgách Zsigmondné, majd a Thurzó-család szolgálatában találjuk, mint Sempte és Temetvény várak főkapitányát. 1634 és 1637. országgyülésen Nyitra vmegye egyik követe volt s ez időből maradt ránk érdekes, tört. becsü naplója, melyet az országgyülés lefolyásáról vezetett. 1639 okt. 4. Nyitra vmegye alispánja. 1641. pedig a felkelt nemesség kapitánya lett, 1646-48. I. Rákóczy Györgynek és nejének Lorántffy Zsuzsánna szolgálatában volt, de e rövid időköz után ismét III. Ferdinánd hűségére tért s érdemeiért 1655 jan. 24. királyi adományul nyerte a két Koros, valamint Kis- és Nagy-Hölben nyitravmegyei helységeket s ugyanez év febr. 24. báróságra emeltetett, 1659. Lipót követségbe küldé II. Rákóczy György és ellenfele Barcsay Ákos fejedelemhez, hogy ezeket kibékülésre birja, de sikertelenül, mert Rákóczy szerencsecsillagában, Barcsay pedig a törökben bizott. Az 1662. évi nagyhirü országgyülésen B. nevezetes szerepet játszott, s nagy népszerüségre mutat az a körülmény, hogy a protestáns rendek őt, a katolikus főurat választották közbenjárójukul, s mint maga irja: «ő felsége előtt háromszor, Porcia herceg előtt ötször voltam szószólójuk.»

3. B. János (karancs-berényi gr.), szül. Bodok várában Nyitra vm. 1794 ápr. 14., megh. Beckón 1868 jun. 25. 1814-1829. a katonai pályán szolgált s részt vett az 1814. hadjáratban. 1840-1861. mint a főrendiház tagja mindenik országgyülésen jelen volt. Német nyelven irott történelmi munkái közül megemlítendő: Das grosse Zeitalter Franz I. Kaisers v. Österreich. (I. része Pest 1831, II. III. része Székesfehérvár 1833.)

Forrás: Pallas Nagylexikon