1. Károly Vilmos, lord De-La-Poer, angol tengerész,
született Philliptownban a dublini grófságban 1846. Nyilvános működését 1859
kezdte mint tengerész hadnagy; 1882. Alexandria bombáztatása alkalmával
kitünvén, kapitánnyá nevezték ki. 1874-1880. tagja volt az alsóháznak, hol a
konzervativ párthoz csatlakozott. 1886. mint a tengerészeti minisztérium lordja
a Salisbury-féle minisztériumba lépett. Ez állásáról, mivel a minisztérium
fejével meghasonlott, már 1888. lemondott s azóta az alsóházban a kormány
intézkedéseinek a tengerészet terén éles birálójaként lépett fel. 1889 nyarán
képviselői mandátumáról lemondva ujra tengerészeti szolgálatba lépett.
2. B. Vilmos Carr, viscount of B., elvasi herceg, de la Poer
György waterfordi marquis természetes fia, szül. 1768 okt. 2., megh.
Begdebury-Park falusi jószágán, (Kent grófságban) 1854 január 8. 1785.
alhadnagyi ranggal lépett az angol hadseregbe, részt vett e touloni ütközetben,
a kelet- és nyugatindiai hadjáratokban, küzdött Egyiptomban és 1800. mint
ezredes Irországban a pártütők ellen. 1805 a Fokföld elfoglalásával szerzett
érdemeket; D.-Amerikában azonban Buenos-Ayres elfoglalása után a tizszerte
erősebb ellenféllel szemben kénytelen volt magát megadni; a fogságból szökés
által menekülvén, visszatért Angliába. 1808. elfoglalta azután Madeirát,
melynek kormányzója is lett. 1809. mint fővezér lépett a portugáli hadsereg
élére és megverte a franciákat a Duero mellett s Albueránál, 1812. Wellington
alatt vezérelt egy hadcsapatot és Vittoria, Bayonne és Toulouse mellett
kivívott győzelmekhez ő is nagyban hozzájárult. 1814 máj. 6. a király kinevezte
baronetté és mint Angolország meghatalmazottját Rio de Janeiroba küldte. 1815.
a portugál hadsereg fővezére lett, de szigorával melyet 1817. Freyre tábornok
összeesküvésének elnyomásánál tanusított gyülöletessé tette magát a portugál
katonák előtt. Épp Rio-de-Janeiroba készült, a főkormányzói szék elfoglalására,
midőn az 1820-ki forradalom őt hivatalától megfosztá. Utóbb ugyan újból
befolyást nyert a portugál királyra, de midőn 1823. azzal gyanusították, hogy a
királynétól s dom Migueltől megkisérlett forradalomban részt vett, a király őt
Potugáliából száműzte, mire B. Angolországba tért vissza. 1826 dec. havában
újra Lissabonba küldték, hogy az angol segédcsapatokat a lázadók ellen
vezérelje. Anélkül azonban, hogy összeütközésre került volna, visszatért
Angliába, hol 1828. a tüzérség főfelügyelőjévé nevezték ki. A dom
Miguel-párttal való titkos szövetség miatt 1835. hosszabb időre elvonták tőle a
fizetést, melyet mint volt tábornagy Portugáliától húzott. 1810 óta Waterford
grófságot képviselte az alsóházban, de nem vett részt a tárgyalásokban; midőn
azonban a kormány 1814. mint B.-i bárót peerré emelte, B. a tory-k soraiban
foglalt helyet. Élte vége felé visszavonult a közélet teréről. Testvére, János
Poer, sir, baronet, szül. 1769., megh. Yorkshireben fekvő Bedale nevü jószágán,
1844 okt. 2. mint tengerésztiszt tünt ki; 1825. altengernagy, 1838. tengernagy
lett. Több éven át az alsóháznak volt tagja. (Stephen, Dictionary of National
Biography IV. 330.)
Forrás: Pallas Nagylexikon