Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Bergson... ----

Magyar Magyar Német Német
Bergson... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Bergson

Henri (Párizs, 1859. okt. 18.-Uo. 1941. jan. 4.): francia filozófus, az irracionalista életfilozófia legjelentősebb francia képviselője. Egy.-i tanulmányait követően vidéki középisk.-ban tanított, később az École Normale Supérieure és a College de France (1900-21) tanára. 1907-ben jelent meg világhírű műve, a Teremtő fejődése (L'evolution créatrice), amellyel a korabeli filozófiai gondolkodás legnépszerűbb személyiségévé vált, 1914-ben a Francia Akad. tagjává választotta, majd 1928-ban irodalmi Nobel-díjat kapott. Kezdetben Comte és Spencer pozitivizmusát követte, de túllépve felfogásukon, bölcseletének fő céljává tette a tud.-ra való filozófiai reflexiót, a tud. filozófiai értelmezését. - Filozófiájának, amelynek létrejötte egybeesik a modern fizika megszületésével, metafizikai kiindulópontja a tér és az idő viszonyainak vizsgálata: A teret homogén, egymással egyenértékű és egymáshoz hézagmentesen illeszkedő pontok alkotják, a mozgás a testek térben elfoglalt helyzeteinek egymásutánja. A térbeliséget és vele együtt az anyagot az ember értelmével foghatja fel. Az értelem a cselekvő, az eszközöket készítő, a term.-et uralma alá hajtó ember - a homo faber - tulajdonsága. Az idő ezzel szemben oszthatatlan folyamat, kialakulása - lényegében különbözik a térbeliségtől, mint tiszta tartam - csak az intuíció útján fogható fel, melyhez az emberek többségének nincs meg a kellő képessége, mert nem tud elszakadni az értelmi világ beidegződéseitől. Az intuíció a szemlélődő, a valóság mélyebb rétegét megismerni vágyó ember adottsága. ~ szemben áll a századfordulón kibontakozó empirikus pszich.-val. Véleménye szerint a lelki élet igazi megismerésére ez a tud. módszer nem alkalmas, mivel az egyes lelkiállapotok minőségükben és nem mennyiségi elemeikben különböznek egymástól, a lelki jelenségek vizsgálatára csak a tiszta intuíció hivatott, ami megvilágítja az emberi lét legalapvetőbb, ösztönös szintjét. Az erre épülő másik emberi szféra a valósághoz alkalmazkodó, evolúciós úton értelmezhető haszonelvűen szerveződő értelem.Az anyag és az élet a lét ellentétes pólusai, az anyag az élet szétesése és megszakadása, amelyben a szabadság visszasüllyed a szükségszerűségbe, a mozgás a mozdulatlanságba, az élet a halálba. Ebben a szétesés felé tartó világban azonban létezik egy ellentétes irányú fejlődés, az "életlendület" (élan vital), amely a teremtő fejlődés forrása. Az életlendület, teremtésigény, amely a lét abszolút szükségszerűségét jelentő anyagba kapaszkodva igyekszik belevinni abba a lehető legtöbb meghatározatlanságot és szabadságot. Ez a szabadság felé irányuló törekvés, életmozgás kezdetben csak nehezen tör utat magának, de egyre jobban közeledik célja felé, amelyet aztán az emberben ér el. Az ember cselekedetei akkor a legszabadabbak, ha azok személyiségéből, tudatának mélyéből fakadnak. Felfogása szerint az "életlendülettel" magyarázható az emberi erkölcs kialakulása és annak különböző megjelenési formái is. Egy adott társ.-ban az "életlendület" megállapodása után jön létre a fegyelem erkölcse, amely a társ.-i szükségleteknek megfelelően korlátozza az egyént, és számára az előrehaladás egyetlen útját hagyja nyitva. Ezen a merev társ.-i fegyelmen csupán a felsőbbrendű emberek képesek felülemelkedni, akik alkalmasak az ált.-abb érvényű jó és az egy.-es igazság megvalósítására. Ez a nyitott erkölcs az egyetlen remény, hogy az ember ne rekedjen meg a társ.-i konformizmusban. ~ gondolatai erőteljes hatást gyakoroltak a század első évtizedeiben Európa-szerte kibontakozó reformpedagógia egyik sajátos irányzatává fejlődő cselekvő iskola (école active) különböző ped.-i koncepcióira, amelyek szintén az "életlendületre" és az ezzel összefüggő gyermeki aktivitásra építik programjaikat. - F. m.: Essai sur les données immédiates de la conscience. 1889.; Mati?re et mémoire. 1896.; Le Rire. 1900.; L'Évolution créatrice. 1907., m.: Teremtő fejlődés. 1930.; L'Énergie Spirituelle. 1919.; Durée et simultanéité. 1922., m.: Tartam és egyidejűség. 1923. - Ir. Babits M.: Bergson filozófiája. Nyugat, 1910.

Németh András

Szerkesztette: Lapoda Multimédia



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is