Berill

(beryll), drágakő, melynek különösen a smaragd és az aquamarin nevü változatai ismeretesek. Mint ásvány a szilikátok csoportjába tartozik, még pedig berillium s aluminium szilikát (Be₃Al₂Si₆O₁₈). Berilliumföld 14%, timföld 19% és kovasav 67%; csekély mennyiségben rendesen vasat is tartalmaz. A B.-ben fedezte fel Vauguelin francia kémikus 1798. a berillium elemet (l. o.). Át nem látszó, piszkos sárgás zöld változata, a közönséges berill, nem nagyon ritka ásvány A B. kristályai, melyek bennőttek és fennőttek is lehetnek, a hatszöges rendszerbe tartoznak, rendesen az oszlop az uralkodó lap; némelyik fennőtt kristálylapokban igen gazdag; a legtöbb bennőtt kristálynál az oszlopot a véglap tetőzi be. K. 7.5-8. Fs. 2.63-2.76. Rendesen szines, ritkán szintelen, zöldes-fehértől a legsötétebb zöldig váltakozik a színe. A lángban az éleken alig olvad meg, savak nem oldják. Leginkább régibb kristályos kőzetekben, nevezetesen gránitban, gnájszban, csillámpalában, sőt agyagpalában is. A tiszta színü, átlátszó B. kristályokat nemes B.-nek szokták mondani, megkülömböztetésül a közönséges B.-től, míg a nemes B. már mint drágakő is szerepel, noha értéke jóval mögötte marad a B. két legszebb változatának, a smaragdnak és az aquamarin-nak.

Smaragd-nak mondják az átlátszó, gyönyörüen zöld (smaragdzöld) színü B.-t. Az egyöntetüen szép színü, kivált nagyobb smaragdok ritkák, a kristályok többnyire repedezettek, sok zárványt tartalmaznak. A szép zöld színt egy kevés krómoxid-tartalom okozza; némelyek azt hiszik, hogy a színt valamely szénvegyület kölcsönzi a smaragdnak, mert színét megtüzesítés után elveszti. A smaragd volt a régiek legkedveltebb drágaköve. A gyémánt, a gyöngy és a smaragd Plinius szerint (Kr.u. 23-79.) a legbecsesebb drágakövek, de a smaragd színe - mondja Plinius - minden drágakő közt legjobban gyönyörködteti a szemeket. Az antik ékszerekben gyakran találni smaragdot. Polykratés számoszi király híres gyürüjében is állítólag gyönyörü smaragd ragyogott. Az egyiptomiak mumiáikat smaragdkövekkel ékesítették; Herkulaneum és Pompeji ásatásaiból is került elő smaragd. Különben nem mind a mai smaragd volt az, amit a régiek így neveztek, mert a smaragd nevet más kövekre vonatkoztatták, különösen a malachitra. A középkorban is nagy becsben volt és sokféle babonaságot tudtak róla. A szem, a látás megjavítójának tartották, nézésében a szem nem fárad el soha. A jövendőmondóknak kedvelt köve volt, benne a jövendő eseményét tudták meglátni. A reménység köve is volt, mely még a jegyesek hűségét is megmutatta; ha csalfa volt a kedves, a smaragd színe a hervadó levelekhez hasonlóvá vált, ellenben a hű szerelmesek kezén a tavaszi levelek eleven zöld színével ragyogott; ha pedig az ifju hűtlenül hagyta el a mátkáját, a kő elhalványult, elszintelenedett. Valószinü, hogy úgy a régiek smaragdjai, mint azok, melyeket középkorbeli egyházi kincsek közt őriznek, Egyiptomból erednek, ahol ujabb időben a Vörös tenger közelében meg is találták a régi bányahelyeket (Kosseir mellett a Zabarah hegyen); csillámpalában folyt a bányászat. Az ott talált hieroglifákban olvashatni, hogy ezen egyiptomi smaragdbányákat már 1650 évvel Kr. e. ismerték. A bajorországi állami ásványgyüjteményben Münchenben igen szép egyiptomi smaragd-kristályt őriznek.

Európába nagyobb mennyiségü smaragd a XVI. században került az akkor felfedezett Peruból. Manapság Peruban már nem találni smaragdot, hanem azért a legszebbeket ma is csak perui smaragdoknak nevezik. A bécsi császári kincstárban sok remek perui smaragd látható, nevezetesen a koronakincsek közt több nagy táblakőnek megmunkált kristály és különösen egy, 1500 karátnál súlyosabb tintatartó, melyet egyetlenegy smaragdból munkáltak meg és a XVI. századból való. A smaragd leghíresebb termőhelye ez idő szerint Dél-Amerikában Kolumbia államban van, ahol Santa Fé de Bogota környékén, különösen a Tunka völgyben Muzo bányái szolgáltatták és még mindig szolgáltatják a legszebb smaragdokat. E termőhely ugyancsak a XVI. század közepe óta (1555) ismeretes. A kristályok, melyek gyakran töröttek, fehér mészkőben vannak, a mészkő pedig agyagpalában alkot fészkeket meg ereket. Nem valószinütlen, hogy itt a smaragd másodlagos fekvőhelyen van. Európában a legszebb muzói smaragdok Párisban a Musée d"historie naturelle-ben vannak, de több remek darab nemzeti múzeumunk gyönyörü ásványtárában is látható. A smaragd második legfontosabb termőhelye az Uralban van a jekaterinburgi kerületben a Takovoia folyó jobb partján (Stretinszk), ahol csillámpalában találni. Ez előfordulás 1830 óta ismeretes és azóta a smaragd az Ural legbecsesebb drágaköve. Az Uralban található smaragd kristályok méretei oly nagyok, hogy hasonlókat máshol nem találni. Az orosz cár birtokában van egy 25 cm. hosszu és 12 cm. vastag oszlopos kristály. A teljesen átlátszók, hibátlanok igen ritkák, rendesen zavarosak, repedezettek és csak áttetszők, úgy, hogy többnyire csakis töredékeiket lehet megmunkálni. Ujabb időben az itt talált smaragdok mennyisége, még inkább azonban minősége annyira megcsappant, hogy a bányákat alig mívelik már. Európában még a Salzburgi Alpokban találni smaragdot a Habachthalban; előfordulási a körülményei azonosak az Uraléival, de a kristályok igen aprók, alig néhány mm.-nyi vastagok és oly annyira zavarosak, zárványokkal teltek, dísztelen színüek, hogy drágakőnek nem alkalmasak. Ausztráliában is találni egy kevés, megmunkálásra érdemes smaragdot. A smaragd értéke hibátlanságától és színétől függ. Az egészen hibátlan, sötétszinü smaragdot úgy veszik, mint a gyémántot, most nagyon ritka, míg a hibásak aránylag olcsók. Egy karát dél-amerikai vagy urali szép smaragd értéke 25 és 250 frt. közt ingadozhatik. Az ó- és középkorban sokkal nagyobb volt az értéke, amióta azonban Amerikából nagyobb mennyiséget hoztak kereskedésbe, az ára tetemesen csökkent. Mindazonáltal még 1791-ben a francia koronakincsek közt levő 16 1/2 karátos elég szép smaragdot 12000 frankra becsültek. A legszokottabb hibák a repedések; ha ezek finomak és bőven vannak, a smaragdot mohos-nak szokás nevezni. Alig van drágakő, melyen gyakrabban lehetne hibát találni, mint a smaragdon. Azt mondják különben, hogy a bányákból kikerülő smaragdok kezdetben többnyire épek és csak később repedeznek meg, úgy hogy a smaragdokat ezért napokig a napsugaraktól védett helyen, gondosan elzárt edényekben tartják, hogy a nedvességtől csak lassan tikkadjanak meg. A smaragdot rézkorongon smirgellel munkálják meg, azután ólom- vagy ónkorongon tripellel, ón-hamu val v. habkővel (Bimsstein) fényesítik. Az adandó alakja színétől függ; a sötét színüeket egyszerü lapos tábláknak metszik, legalkalmasabb és legszokottabb formája a soros-köszörülés, de itt is mint minden más drágakőnél az egyes darab különössége szabja meg a legalkalmasabb formát. A szép tiszta, telt szinü kő szabad keretelésben marad, ellenben a hiányosabb színü, vagy hibás köveket fenekesen keretelik és rendesen zöld lapocskával bélelik meg, sőt szokás a keretet belül feketére festeni, hogy a kő foltjai szembe ne tünjenek. Azt mondják hogy sokáig viselve, a színe fokonként halványodik; innét eredhettek a színe változásához fűzött babonák. A legszebb megmunkált smaragdok egyike, vagy 30 karát súlyu, Szt.-Pétervárt a császári kincstárban van. A legszebb smaragd kristályok egyike a devonshirei hercegé, mely mintegy 280 gr. súlyos, de csakis egyik végén tiszta tökéletesen. Üvegutánzatokkal mesteri módon hamisítják. Zöld turmalint, zöld fluoritot, sőt apatitot és malachitot is szoktak helyette adni. Némely üvegből készült hamis smaragd történeti nevezetességü lett, így a reichenaui kolostor óriási smaragdja és a szent tál «Il Sacro Catino», melyet 1806-ig Génovában a Szt.Lőrinc-templomban őriztek, azután pedig Párisba került. Braziliai smaragd nem egyéb, mint zöldszinü turmalin (l. o.); orientális smaragd annyi mint tiszta zöld színü korund (l. o.); estéli smaragd a. m. olivin (l. o.); hamis smaragd a. m. fűszínü zöld fluorit (l. o.); piro-smaragd valamint a Smaragdfluss ugyancsak fluorit; litium-smaragd a. m. zöld spodumen (l. o.); rezes-smaragd a. m. dioptasz.

Az aquamarin átlátszó, világos rózsaszínü-kék vagy kékes zöld (tengerzöld) B. Becse noha igen kedvelt és szép drágakő, jóval csekélyebb a smaragdénál, mert gyakrabban található hibátlanul és nagyobb darabokban is. Braziliából és Szibériából, az Uralból meg Indiából hozzák a legszebbeket. Leghiresebbek az Uralban Jekaterinburg vidékén, Mursinka és Saitanka falvak határában levő bányák melyek az orosz cár birtokát képezik. Innen kerül ki az a 27 cm.hosszu és 31 cm. vastag gyönyörü aquamarin melyet a szt.-pétervári bányász akadémia gyüjteményében őriznek; értékét v. 43000 ezüst rubelre becsülik. Szibiriában a Nercsinszk kerület bányái (Uralga folyó vidéke) szolgáltatnak nagyon szép aquamarin kristályokat; e bányákat 1723 óta ismerik. A braziliai gyönyörü példányok másodlagos fekvőhelyről valók, úgyszintén az indiaiak is. A braziliaiak nagysága néha tetemes; 1811. találtak egy 8 kg. súlyos aquamarint. A 600 karátos és ennél súlyosabb, hibátlan aquamarinok nem is ritkaságok. A legszebb braziliai aquamarin doni Pedro volt braziliai császár tulajdonát képezte; mintegy 7 kg. súlyu, átlátszó, hibátlan és alakjában meg nagyságában, mint mondják, egy borjúfejhez hasonlít. Szép aquamarinokat találni az Egyesült-Államokban több helyen is, nevezetesen Massachusetts, Maine (Stoneham), Connecticut, N.-Carolina s Colorado államokban. Az 1889-iki párisi világkiállításon 133 25/32 karát súlyu, briliántnak megmunkált gyönyörü aquamarin volt kiállítva Észak-Amerikából, Stonehamból (Maine állam). Coloradoban a 4000 m. magas Autero hegyen hó között lelik az aquamarint. Elvétve Irlandban is találni (Mourne-hegység). Az aquamarint leginkább briliantnak munkálják meg. Karátja 2-6 frt. Néha olivint adnak helyette, de üveggel is utánozzák. Aquamarin-krizolit-nak mondják a zödes-sárga színü B-t; orientális-aquamarin, zöldes-kék korund (l. o.) szibiriai aquamarin a világos zöldes kék színü B., Szibériában aquamarinnak mondják a zöld, kékes-zöld, tengerzöld színü topázt (l. o.) is.

Forrás: Pallas Nagylexikon