Bering, Vitus

Sarkvidéki felfedező, szül. Horsensben, Jütlandban 1680., megh. 1741. Előbb a dán, majd az orosz hajóhadban szolgált és a Svédország ellen viselt háborúban tünt ki. 1725-ben a Kamcsatka körüli tengerek kikutatásával bizták meg. Második utazásán 1728-ban. Szibéria északi partján az É. sz. 67°-án túl jutott és meggyőződött arról, hogy Ázsiát Amerikától tengerszoros választja el, amely (l. Bering-szoros) most az ő nevét viseli. 1741. harmadszor indult útnak, hogy megvizsgálja a Kamcsatkától keletre levő partokat és megtudja, hogy azok csakugyan Amerika szárazföldjéhez tartoznak-e. Jun. 4-én hagyta el Ochockot a német Steller kiséretében és az É. sz. 59°-a alatt kikötöttek az amerikai parton. A kedvezőtlen időjárás és betegsége visszatérésre kényszerítették. Visszautaztában hajótörést szenvedett egy lakatlan szigeten, amely azóta az ő nevét viseli. Ott halt meg skorbutban. Sírján az orosz cár 1893. emlékszobrot állíttatott föl. Utitársainak csak kis része menekült meg egy összetákolt csónakon. Közöttük vált Steller is, aki B. ez utazását leirta. V. ö. Steller, Reise von Kamtschatka nach Amerika (Szt.-Pétervár 1793); Müller G. F., Sammlung russischer Geschichten (3 köt., u. o 1758); Lauridsen, Vitus J. B. og de russiske opdagelsesrejser fra 1725-43 (Kopenh. 1885).

Forrás: Pallas Nagylexikon