Berkenye

v. berkenyefa, berekenye (növ., Sorbus Tourn.), az almafélék génusza, alacsonyább fák vagy bokrok, egyszerü, karéjos vagy szárnyas levelekkel gyakran dúsvirágu sátor-virágzattal s vékonyfalu gyümölcsrekeszekkel, tehát inkább bogyónemü mint alma-gyümölccsel. A B.-génuszt különben majd tágasabb, majd szorosabb értelemben veszik. Tágasabb értelemben 5 algénusza van. I. Az Adenorrachis DC., cserje, levele egyszerü, a főér felszinén gyakran mirigyes; virágzata fürtnemü, szirma fehér, s a tövén nem pillás v. szőrös; bibeszála 5. A S. arbutifolia L. 1-2 m. magas cserje, hosszas tojásdad, a visszáján szőrös levelekkel és szőrös gyümölccsel mely őszre szépen megpirosodik. Díszcserje, É.-Amerikából ered. A S. heterophylla Rchb. levele változó, ép, bémetszett, gyakran többé-kevésbbé szárnyas, a visszáján szürkemolyhu, sátora sokvirágu, gyümölcse fekebe-piros. Thüringia. Az északamerikai S. melanocarpa C. Koch levele fordított tojásdad, kopasz, gyümölcse fekete. - II. A süvöltin v. süvöltény (Aris Pers.) cserje v. fa, egyszerü vagy karéjos, visszáján molyhos levelekkel, sátorozó virágzattal és gyapjas (2) bibeszállal és gyümölccsel (l. Süvöltény fajait). - III. A barkócafa (Torminalia Ser.) fák, karéjos, de nem molyhos levelekkel, lapos, kissé pelyhes szirmokkal, két bibeszállal és kopasz gyümölccsel. (L. Barkóca ) IV. A madárberkenye, kutyacseresznye (Aucuparia Medik.) cserje v. fa, szárnyas levelekkel, összetett ágbogképü sátorvirágzattal s fehér, de a tövén kevés és lehulló szőrü szirmokkal, 2-3 bibeszállal és sima gyümölccsel. A S. aucuparia L. (piros B.) alacsonyabb fa s ez a szorosabb értelemben vett Sorbus L. génusz. A tipus levele kopasz (var. alpestris Wimm.), levélkéje fürészelt, virága fehér, gyümölcse piros. Európában és É-Ázsiában a szubarktikus övig megterem. Nálunk a Kárpátok s a Velebit felsőbb régióiban és völgyeiben, különösen a bükk-erdőben él s piros gyümölcsével ennek a vidéknek nyáron át valóságos dísze. Széleskörü elterjedését a madarak is elősegítették. Csemetéjét már kőfalakon és magas tornyokon is találták. Magasabb vidék utcái, parkjai diszítésére nagyon alkalmas. Meglehetős keményfáját asztalos-és bodnár-munkára, puskaagynak stb. használják. Gyümölcsével madarat, különösen rigót, fenyves madarat (aucupium, Drosselbeere) fognak, de baromfit, juhot is etetnek vele, ezenkívül almasavat, szeszitalt ecetet stb. is állítanak vele elő de házi orvosságnak is használják. Ágaival Németországban Valpurga estéjén régebben az istállók ajtait szokták bekilincselni, hogy a boszorkányokat onnan elriasszák. Virradóra a teheneket is megvesszőzték vele, hogy sok tejet adjanak. A délibb fajtájának (S. lanuginosa Kit., Brassó, Petrozsény, Borostyánkő) levele eleinte pelyhes, végre meglehetősen lekopaszodik, de a levél visszáján főleg az erezet fehérszőrü marad. Van szomoru (var. pendula), édes gyümölcsü (dulcis Kraetzl), bodzalevelü stb. fajtája is - V. Fojtóska, süvöltinkörte (Cormus Spach.) szárnyas levelü, szirma a tövén gyapjas gyümölcsrekesze meg a bibeszála 5, amaz egyegymaga, keresztmetszetében hegyes. A Sorbus v. Cormus domestica L. (fojtós B.) jókora nagy fa, levelkéinek visszája fehéres-szürke szőrü, virága és gyümölcse a madárberkenyéénél jóval nagyobb, amaz kinyílása előtt rózsaszín, gyümölcse körte- v. almaalaku (var. pirifera et pomifera Rchb.), egész 31 cm. hosszu, sárga, a napsütött oldalon piros, érés felé sötétkék-deres, egészen megérve megpuhul és ehető, ilyenkor barna, fehérrel pontozott. Rügye kopasz. A körülményekhez képest a B. 5-600 évig is elél, fája kitünő tüzi- és épületfa s fáink között a legnehezebb. Nálunk leginkább ezt ültetik; hazája Európa déli és Afrika északi része. V. ö. Borbás: Sorbusainkról, Erdészeti Lapok 1883. 10-20., 212-24. I.

Forrás: Pallas Nagylexikon