Berlini szerződés

Ez alatt a név alatt ismeretes az 1878. Berlinben megtartott kongresszuson az érdekelt európai hatalmasságok között létrejött 1878 jul. 13. kelt egyezmény. A kongresszuscélja és az egyezmények tárgya az utóbbi évek keleti eseményei és az orosz-török háboru által, melynek az előleges san-stefanói békekötés vetett határt, a keleten felmerült kérdéseket európai rendü eszme értelmében az 1856 márc. 30. kötött párisi szerződés határozataival összehangzásban szabályozni. A kongresszuson részt vett s a szerződést aláirt hatalmasságok: Ausztria-Magyarország; Németország; francia köztársaság; Anglia; Olaszország; Oroszország s Törökország. Ausztria-Magyarország meghatalmazottaiként a kongresszuson Andrássy Gyula gróf, akkori külügyminiszter, Károlyi Alajos gr., németországi nagykövet és Haymerle Henrik báró, olaszországi nagykövet szerepeltek. Az érdekelt többi hatalmasságok is három-három meghatalmazott által voltak képviselve, a két meghatalmazott által képviselt Olaszországnak kivételével. Történelmi nevezetességü államférfiak közül meghatalmazottakként szerepeltek a kongresszuson: Bismarck Ottó, Disraeli Béni és Gorcsakov Sándor. Ausztria-Magyarország részéről ő felsége a szerződést 1878 julius 26. kelt jóváhagyási záradékkal hagyta helyben s azt a magyar törvényhozás mint 1879. évi VIII. törvénycikkel az ország törvényei közé igtatta.

A szerződésnek tárgyai: I. Bulgária; II. Kelet-Rumélia; III. Kréta sziget s az európai Törökország többi részeinek, melyek számára a szerződésben külön szervezetről nincs gondoskodva, szervezeti szabályzata; IV. Bosznia és Hercegovina; V. Montenegro; VI. Szerbia; VII. Románia; VIII. a dunai hajózás; IX. területátengedések; X. a reformok az örmények érdekében; XI. vallásszabadság Törökországban; XII. a párisi 1856. márc. 30-ki és az 1871 márc. 13-ki londoni szerződések.

I. A B. Bolgárországot önhatósági és adózó fejedelemséggé alakította a szultán hűbérurasága - szuverenitása - alatt, keresztény kormánnyal és belföldi néphaddal. Megállapította a fejedelemséghez tartozó területeket s a fejedelemségnek határait. A szükséges határigazításnak megállapítását egy európai bizottságra bizván, melyben a szerződést aláírt hatalmak képviselve lesznek. A bolgár fejedelem a nép által szabadon választandó; a választás érvényéhez szükséges a szultán megerősítése s a szerződéshez járult hatalmak beleegyezése. Az európai nagyhatalmak uralkodó családjainak egyik tagja sem választható meg bolgár fejedelemnek. A B. megállapítja egyúttal Bulgária közjogának alapelveit, az alapelvek élére állítván a teljes vallásszabadságnak elvét; a szultánnak fizetendő hűbéradót a fejedelemség területének közép jövedelme alapján, szinte a szerződő hatalmak állapítják meg. Az ideiglenes kormányt a szervezeti szabályzat elkészültéig a B. egy orosz császári biztosra bizta, azonban a többi érdekelt hatalmak konzulainak ellenőrzése mellett s azzal a megszorítással, hogy az ideiglenes kormány tartama a szerződés jóváhagyásától számított 9 hónapon túl meg nem hosszabbítható.

II. Kelet-Rumélia - a Balkán hegységtől délre alakított tartomány, melynek határait hasonlókép a szerződés megállapította - a szultánnak közvetlen politikai és katonai fenhatósága alatt áll, közigazgatási autonomiát élvez s keresztény főkormányzóval kell birnia, kit a szultán, a hatalmak helybenhagyásával nevez ki. A tartomány szervezésének, a főkormányzó hatalom és hatáskörének a tartomány közigazgatási, birói és pénzügyi kormányzatának közelebbi szabályozását a B. egy e célra alakítandó európai bizottságra bizta.

III. Kréta szigetét s az európai Törökország többi részeit, melyek számára a B -ben külön szervezetről gondoskodva nincs, a szerződés annyiban vette oltalmába, amennyiben kikötötte, hogy Kréta érdekében már előbb (1868) létesített szervezeti szabályzatot a fényes kapu lelkiismeretesen gyakorlatba vegye s hason szervezetet az európai Törökország egyéb részeiben is léptessen életbe.

IV. A B. IV. pontján alapszik Bosznia és Hercegovina tartományoknak Ausztria-Magyarország által történt-megszállása és kormányzása. Az V. pont elismeri Montenegro függetlenségét megállapítja határait, Antivárinak és partvidékének hozzácsatolásával. Azonban: a) Montenegro hadi hajót és hadi lobogót nem tarthat; b) Antivári kikötője s minden vizei minden nemzetek hadi hajói számára elzárva maradnak; c) Montenegro elfogadja a Dalmáciában érvényes tengerészeti törvényeket; d) az uj montenegroi területen Ausztria-Magyarország egy utat és egy vasutat építhet s fentarthat; e) viszont Ausztria-Magyarország gyakorolja a montenegroi tengerpart hosszában a tengeri és egészségügyi rendőrséget és oltalmában részesíti a montenegroi kereskedelmi lobogót. A VI. pont Szerbiának, a VII. Romániának függetlenségét elismeri, meghatározza a két fejedelemségnek határait, a függetlenségnek feltételeit, amelyek között úgy mint Montenegrónál is első helyen a vallásszabadság biztosítása foglal helyet s rendezi azokat a viszonyokat, amelyeknek rendezését a fejedelemségek függetlenségének elismerése szükségessé tette.

VIII. A Duna hajózási szabadsága érdekében, melyet már előbbi szerződések európai érdeknek elismertek, a B. rendeli, a) hogy minden vár és erődítés, mely a folyam menten a vaskaputól egész torkolatáig fennáll, leromboltassék és semmi uj ne emeltessék; b) a Vaskapun alól, a folyamrendőrségi és vámszolgálatra rendelt vizi járóművek kivételével, hadi hajók nem járhatnak; c) a Vaskapunál és zuhatagoknál levő hajózási akadályok elhárítására szükséges munkálatok végrehajtására Ausztria-Magyarország nyert megbizást a munka költségének fedezésére szolgáló ideiglenes díjszedés jogának javára történt fentartása mellett. IX. Oroszország több területet kapott Ázsiában Törökországtól (Ardahan, Kars és Batum területeket), melyek között az európai kereskedelem szempontjából legnevezetesebb a batumi tengeri kikötő, de viszont Törökország visszakapott a san-stefanoi békekötés által átengedett bizonyos más területeket (jelesül Alagerd völgyét és Bajazid városát). X. Törökország kötelezte magát, hogy haladék nélkül megvalósítja a reformokat, melyeket az örmények által lakott tartományok helyi viszonyai megkivánnak s szavatoskodik a tartományok lakosságának biztonságáról a cserkeszek és kurdok ellen. XI. A vallásszabadság elve a legteljesebb mérvben magában a Török birodalomban is érvényesül. Vallása miatt senki sem zárható ki polgári és politikai jogok élvezetéből, közhivatalok, tisztségek és méltóságok viseléséből, vagy a különféle üzletek és iparok folytatásából. Biróság elé tanuságtételre mindenki valláskülönbség nélkül bocsátandó. XII. A B. végre hatályában fentartja az 1856 márc. 30-ik párisi és az 1871 márc. 13-ki londoni szerződéseket amennyiben egyes határozmányaikat maga a B. el nem törölte v. nem módosította.

Forrás: Pallas Nagylexikon