Bérmálás

a kat. egyház tanítása szerint, a hét szentség között a második, és rendeltetése, hogy a már megkeresztelt ember a B. szentségében malasztsegélyével hitében megerősíttessék. Krisztus igérete (Ján. VII. 37, 39) és a szentirás több helye, igy: Ap. Csel. VIII. 1-17; XIX. 1. II. Korint. I. 21-22.; Ephes. I. 13-14. Zsidókh. VI. 2-6. bizonyítják, hogy már az apostolok is gyakorolták a B.-t. Az ős keresztény egyházban a B. szentségét rögtön a keresztség után adták fel és ez a szokás a gör. kat. egyházban mind máig fennáll. A római egyházban azonban e két szentséget szétválasztották és a B. szentségét csupán a betöltött hetedik életév után engedik felvenni. Ami kiszolgáltatását illeti, a püspök kiterjesztvén a megbérmálandók fölött kezeit, rájuk a Szentlélek malasztját esdi le és azután mindegyikre rátevén kezeit (a gör. egyházban e kézföltétel elmarad) homlokát balzsammal vegyített krizmával keresztalakban megkeni a következő szavak kiséretében: Signo te signo crusis et confirmo te chrisemate salutis, in nomine Pa ? tris et Fi ? lii et Spiritus ? jSancti; magyarul a. m.: Megjelöllek a kereszt jelével és megerősítlek az üdvösség krizmájával az Atyának és Fiunak és Szentléleknek nevében. Azután a püspök gyöngéden arcul üti a megbérmálandót, részint emlékeztetésül Krisztus kinszenvedésére, részint figyelmeztetésül, hogy a megbérmált ezentul legyen kész híréért bármi szenvedést, bármi gyalázatot eltűrni, jutalma leend ama béke, amellyel a püspök a megbérmáltat az arcul ütés alkalmával üdvözli: Pax tectum. A B. szentségének kiszolgáltatója a püspök, átruházható azonban e hatalom az áldozó papokra is. A gör. egyházban a püspökök és papok szolgáltatják ki e szentséget. A B.-hoz bérmaszülők kellenek. A protestánsok konfirmációja nem szentség, hanem csupán külső vallástétel a hitről, tehát lényegesen elüt a katolikusok B.-a szentségétől.

Forrás: Pallas Nagylexikon